A legveszélyesebb ellenség az, amelytől senki nem fél.
A küzdelem során mindig azt keressük, hogyan védjük gyenge oldalunkat, miközben az ellenség oda csap le, ahol védtelenek vagyunk – oda, amiben a legjobban bízunk.
Ne az ellenségeidtől félj, akik megtámadnak, hanem a barátaidtól félj, akik hízelegnek!
Ha gyűlöljük ellenségeinket, hatalmat adunk nekik – hatalmat álmunk, étvágyunk és boldogságunk felett. Táncra perdülnének örömükben, ha tudnák, mennyire nyomasztanak minket. Gyűlöletünk csöppet sem árt nekik, de saját nappalainkat és éjjeleinket pokollá teszi.
A nőt ugyanazokkal az eszközökkel kell meghódítani, mint az ellenséget. Erővel, vakmerőséggel, hízelgéssel és ajándékokkal. De alázatossággal és könyörgéssel sem a nőt, sem az ellenséget nem tudod meghódítani.
Ha ellenségeket akarsz szerezni, próbálj meg megváltoztatni valamit.
Az ellenség csak részben tudja tönkretenni az embert, egy jóindulatú és meggondolatlan barátra van szükség, hogy az illető tökéletesen és végérvényesen tönkremenjen.
Figyelj oda az ellenségeidre, mert ők veszik észre először a hibáidat!
Vannak ellenségeid? Jó. Ez azt jelenti, hogy valamikor, valamit felépítettél már az életedben.
Bocsáss meg ellenségeidnek, de jegyezd meg a nevüket!
Mindig bocsáss meg ellenségeidnek – semmi sem bosszantja őket ennél jobban.
Szeresd ellenségeidet, hisz ők mondják meg, hol hibáztál.
Mindenek előtt ne félj! Az ellenség, aki téged meghátrálásra késztet, abban a pillanatban ugyanúgy fél tőled.
Most is az ellenséged vagyok, de az ellenségek is tisztelhetik egymást.
Jobban tudom szeretni e hazát, mint gyülölni ellenségeinket, s inkább elfojtom szívemben a keserűséget, semhogy oly lépésre ragadjon, mely káros lehetne a hazára.