Nem hiszem, hogy csak azért születtem, mert vízilabdázónak kellett lennem, vagy hogy olimpiai aranyakat nyerjek, nyerjünk a társaimmal. Az egész élet egy folyamatos fejlődés. Mindig egyre többet kell megtudjunk magunkról, és törekedni kell rá, hogy mindig valami pozitívumot hagyjunk az utókornak.
Amint megszülettünk, másokra volt szükségünk az élethez, egyedül nem boldogultunk volna: valaki más mentett meg bennünket, aki gondoskodott rólunk, testünkről-lelkünkről egyaránt. Tehát mindannyian egy kapcsolatnak, vagyis az emberség és a kölcsönös gondoskodás szabad és felszabadító kötelékének köszönhetően élünk.
Hagyj fel azzal, hogy szakaszokban éled az életed, és értsd meg egyszer és mindenkorra, hogy minden, amit teszel, egyetlen oszthatatlan egységet alkot. Az otthoni cselekedeteid hatással vannak a munkahelyi cselekedeteidre. Ahogyan az irodában bánsz az emberekkel, hatással vannak arra, ahogyan a családoddal és a barátaiddal bánsz.
– Az élet írja a történetet. Ne olvasson előre! Haladjon fejezetről fejezetre és ne engedje, hogy a könyve bármely lapja félelemmel töltse el a szívét, hogy az utolsó oldalakon nem várja happy end.
– És ha valóban nem vár happy end a végén?
– Pontosan az fogja várni magát, aminek várnia kell. Sem jobb, sem rosszabb. Élvezze a saját történetét. A legszomorúbb drámában is vannak boldog percek. Azokra koncentráljon, a többi nem számít.
Élj igazán, amíg lehetőséged van rá! Az élet óriási ajándék, amiben semmi sem jelentéktelen. A legnagyobb dolgok is a legapróbb magokból sarjadnak – Isten törvénye szerint. De az életet fegyelmezetten kell élni. Nem szabad eltékozolni rossz döntésekre vagy bizonytalan szándékokra. Törekedj arra, hogy gondolataid és tetteid mind ugyanazt a célt szolgálják – ne önmagadat, hanem Istent. Ezt nevezzük jellemnek.
















