Az élet titka, hogy mindig igent mondjunk, mert amikor megöregszünk, nem akarunk majd azon szomorkodni, hogy „Bárcsak ezt tettem volna” vagy „Bárcsak azt tettem volna”.
Borzasztó úgy élni, hogy még hazudni sem tud az ember magának valami kicsike, talpalatnyi mennyországot.
Ha megnézed a járókelőket az utcán, a legtöbben olyanok, mint az élőhalottak. Csak vonszolják magukat. Nincs bennünk élet, nincs bennük tűz, üres a tekintetük, eltűnt belőle a ragyogás, amely gyermekként még ott volt. Az, amit a legtöbb ember életnek hív, valójában csak meggyalázása annak a felbecsülhetetlen ajándéknak, amelyet kaptunk.
Csak akkor válik teljessé az életed, ha van bátorságod a saját értékrendednek megfelelően élni; nem a szüleid, a partnered vagy a főnököd értékrendje, hanem a sajátod szerint.
Az élet legnagyobb kincse a barátság és az irodalom.
Hiszek abban, hogy életünkben minden történésnek értelme van; hogy minden tapasztalat üzenetet hordoz, már ha hajlandók vagyunk meghallani.
Ha az élet semmi mást nem tanít is, ezt az egy tanácsot szívleljék meg: ha esélyt kapnak, ragadják meg két marokkal.
A vércukorszintemtől függően komornak vagy komikusnak is tudom látni az életet, de mindenképpen értelmetlennek tartom.
Igaz volt, hogy az élet elviselhetetlen, csak a legtöbb embert megtanították rá, hogy megjátsszák, hogy nem az.
Már az is problémát jelent, hogy az ember életben maradjon egy szívtelen, értelmetlen társadalomban – mindenhol nehézségekbe ütközünk. A legtöbbünk egész életét éhezés és a létbizonytalanság határán éli le. Az elmének és a léleknek tulajdonképpen meg kéne őrülnie a szomorúságtól – és ez néha meg is történik.
Mindig az egyszerűségben rejlik a titok, akár a legmélyebb igazságokról, akár arról van szó, hogy valamit meg kell tenni, írni, festeni. Az élet mélysége az egyszerűségében rejlik.
Ne törődj vele, ki mit beszél. Az élet 65 éves korban kezdődik.
Csodálatosan el tudja rendezni az ember magában az élet ütéseit úgy egyedül a tűz mellett, éjszaka.
Az ember élete olyan csupán, mint a sárga levél, amit láthatatlan napsugarak kötöznek még a fához, s aztán egyszer…
Minden ember életében van valahol egy megmagyarázhatatlan pillanat, mely váratlan és érthetetlen módon fordít egyet az úton és új irányt jelöl a jövendőnek.
Az amerikai élet java része abból áll, hogy elhajtasz valahová, aztán hazahajtasz, és közben nem is érted, minek mentél oda egyáltalán.
De az élet nem mindig vidám. Ez a legrosszabb az egészben. Senkinek sincs garantálva a sima út.
Nem csoda, hogy elfelejtettük a régebbi, lassabb utat. Talán legbelül mind tudjuk, hogy az élet gyorsabban elmúlik, mint gondoljuk. Ezért rohanunk fejvesztve mindenhová.
A világ arra való, hogy szép legyen, békés legyen, jó legyen. Hogy élni lehessen benne, fáradsággal, de haszon nélkül. Mert az élet értelme a szép. És a haszon a leghaszontalanabb szó, amit az ember valaha is kitalált.
Élet idézetek, Világ idézetek, Wass Albert idézetek az életről
Mert mi fontos? Az élet. Más semmi, csak ez az egy. Az élet: a nyugodt és megelégedett élet, melyben az ember békét köt önmagával és a világgal, és nem vágyik sehova és semmire, még arra sem, hogy teljék az idő. Ezt talán boldogságnak lehetne nevezni, pedig nem az. A boldogság már nyugtalanító és aggodalmat ébreszt. Félelmet, hogy egyszer véget ér. A nyugalom, az maga a végtelenség, bölcs, szelíd és emberséges élet: úgy folyik, hogyha közben véget érne, nem is venné talán észre az ember.
