Éled az életed, döntéseket hozol. Döntéseket, amiket megpróbálsz igazolni. Magadért, a családodért. Egy ideig működik, aztán már nem. Mert hozol egy döntést, ami mindent jelentéktelenné tesz. Egy döntést, amit már nem tudsz igazolni, nem tudsz megbocsátani, és elveszítesz mindent. A családodat, a barátaidat, önmagadat. És végül nem marad semmid. Semmid, csak a kísértetek.
A siker nem más, mint a sikerelvek naponkénti következetes alkalmazása, míg a kudarc,egyszerűen néhány tévedés naponta ismételt elkövetése. A helyesen alkalmazott sikerelvek és téves döntések halmazatának eredményeként leszünk gazdagok, vagy szegények.
Mindannyian azt szeretnénk, ha mi irányíthatnánk a saját életünket: ha mi lennénk a felelősök saját magunkért és képesek lennénk olyan döntéseket hozni, amelyek hatással vannak az életünkre. Tudatosság nélkül nincs igazi felelősség.
Az èlet milyensége a döntéseink és a választásaink következménye, ha pedig egyiket sem tette valaki, bármilyen okból, akkor csak kényszerű elviselőjévé válik mindannak, ami történik körülötte és vele.
Az emberi jellem mindenirányúan dinamikus sokrétűsége vajmi ritkán választ csak két lehetőség között, ahogy azt elavult erkölcstanunk szeretné.
A bizalom azt jelenti, hogy hiszel valakiben. Az nemcsak egy következtetés, hanem egy döntés.
Azoknak a vezetőknek, akik képtelenek választani a lehetőségek közül, a körülmények mindig megfelelő alibivel szolgálnak a tétlenségre.
A bátyámmal már évek óta alkalmazzuk ezt a gyakorlatot, és rájöttünk, hogy nem kell mindenre igent mondani. Még akkor sem, ha sokkal több pénzzel járna. Inkább azt tesszük, ami a hasznunkra válik vagy amit helyesnek vélünk.
Ez az utolsó esélyed, aztán már nem fordulhatsz vissza. Ha a kéket veszed be, a játéknak vége. Felébredsz az ágyadban, azt hiszel, amit hinni akarsz. De ha a pirosat, maradsz csodaországban, és én megmutatom, milyen mély a nyúl ürege.
Tudod, a változásoknak mindegy, hogy készen állsz-e, vagy sem. Bekövetkeznek, akár megengeded, akár nem. És jó ez így, különben semmi sem történne. Az egyetlen, amit befolyásolni tudsz, a saját hozzáálásod. Egyedül te döntöd el, hogy mit kezdesz az életeddel. A te életeddel.
Az ember tudja, mikor kell lehajolni, mikor kell elindulni, mikor elrejtőzni, mikor tenni valamit, és mikor kell sodródni az árral. Ezt nevezem én a túlélés útjának. Nagyon sok önző döntésem volt életem során. Egy nap egyszer csak megfordultam, szembenéztem velük, és azt mondtam magamnak: önző disznó vagy, pedig nem volna muszáj annak lenned.
Mindig ott a lehetőség, hogy az ember kiszálljon egy ügyből, ahogy arra is, hogy jobban beleássa magát. Néha nem árt meggondolni, melyik hoz többet a konyhára.
Ha azon töprengsz, hogy egy kapcsolatot válassz, vagy a karriered és az álmaid, tudnod kell, hogy a karriered soha nem ébreszt fel és mondja azt, hogy már nem szeret téged.
Az időnkből nagyon limitáltan áll rendelkezésre – és nem is tudjuk ugye előre, hogy pontosan mennyi.Persze nem kell pánikolni, hogy mindjárt vége, de egyébként nem tudhatjuk… Ha ennek fényében vizsgálod a döntéseidet, sokkal könnyebb a valóban fontos dolgokat a helyükön kezelni az életedben, könnyebb nemet és igent mondani bizonyos dolgokra.