Az igazságból elveszett az „i”!
Dalszöveg idézetek
Egy mosolyba bújva még most is az arcodra fagynék,
Veled álmodni könnyebb, mint egyedül ébren, vagy valaki mással.
Aki számít, azt te sosem látod,
aki valamit is akar, az a jó barátod,
aki megesküszik, hogy jó barát vagy,
pedig többnek tart, mint egy jó barátnak.
Mert nagyobb dolog annál, hogy odadobod magad, csak egyvalami lehet:
Úgy csinálni végig, hogy soha ne tudja meg az, akiért teszed.
Lesz majd más, ki szeret téged,
hidd el, kislány, ez az élet,
rohanó, suhanó szó.
Mi ez a kivagyiság, mikor a lényeg az,
Hogy kinek látszol, és kinek játszol,
Hiszen elmúlsz húsz, és elmúlsz negyven,
És elmúlsz lassan, szépen és csendben.
Ezen a falon, amit emelek, a te neved a vakolat.
Tudom, a fájdalomnak tépett arca van,
Azt nézzük unos-untalan mindannyian.
Kell egy kis áramszünet
Időnként mindenkinek,
És aztán megint mehet
Minden tovább.
Itt, ahol ipari közhely a „szeretlek”, de én erős hittel hiszek a hatalmas erőben, amit a szerelem adhat itt benn, hogy tűzön és vízen át óvjam gyönyörű angyalát.
Nyomtalanul nem múlik el az élet,
Valaminek mindig történnie kell.
Látod, a szemem alatt már
Ott van néhány ránc, én mégis
Az vagyok, akinek engem látsz.
Aki nem vak, látja, mi a lényeg,
Annak tiszta a kép:
Kötélen táncol az élet,
Alatta tátongó szakadék.
Ha szeretet él a szívedben,
Boldog útra léptél,
Hiszen érzés nélkül félig élsz.
Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer elmúlnak a színes éjszakák,
Egyszer véget ér az álom, egyszer véget ér a nyár,
Ami elmúlt, soha nem jön vissza már.
Akármerre mész, felejtőt találsz,
Eltűnsz innen, akármerre jársz;
mindig az fogad, hogy belehalunk.
Halott virágok illatát nyögik a fák,
És megrázkódik a táj.
Valami véget ért, valami fáj.
Fogadj el mindenkit,
Szeress úgy mindenkit,
Mintha a testvéred volna,
És akkor nem lesz több bomba.