Alkosd meg a saját valóságodat… legyél a saját rocksztárod, találd meg a saját szenvedélyedet… és mi mindig minden lépésednél ott leszünk.
Bármi történik, menjünk csak előre. Ezt kell tennünk. Olyan ez, mint amikor versenyautóban ülünk… nem gondolunk arra, hogy meghalhatunk benne. Van előttünk cél. És csak a célt akarjuk megvalósítani.
Nem tudod, melyik a te utad, de van segítség. Nézed a térképet, figyeled a táblákat, hogy megtaláld. Mert ezt az utat neked kell megtalálnod. Ám van, hogy nem te találod meg az utat. Hanem az út talál meg téged. Az út, ami a tiéd, amely célodhoz vezet. Nem neked kell keresgélned, nem neked kell kutatnod utána. Nem neked kell elképzelned, hogy milyen lehet. Mert az út, a te utad megtalál. Mert az út, a te utad ismer téged. És egy napon ott fog állni előtted. Lehet, hogy nem ismered fel azonnal. De van segítség. Hogy észrevedd, hogy felismerd őt. Van segítség. A szíved, a lelked. Lehet, hogy első pillantásra ez az út más, mint amit magadban elképzeltél, ám a szíved, a lelked érzi, tudja, hogy ő az. Hogy megtaláltad. Hogy ez az út vezet célodhoz. Hogy ez az út az Életed, a Célod. És akkor… akkor lépj rá.
Nincsen út járatlan és nincs az a cél, amelyhez ne vezetne ösvény.
Mindig kell legyen az embernek valamiféle vágya, mely ott lebeg a szeme előtt, mint szamár előtt a répa, merthogy a vágyak teljesülése utáni sóvárgás adja az erőt, hogy felkeljünk reggel.
Ha van egy vágyad, bármi is legyen az, ami egyre ott lebeg előtted, a homlokodtól épp csak egy arasznyira, akkor már érdemes élned.
Nem a cél, hanem az Út a legfontosabb, mely elvezet odáig. Mert négy nagy törvény van: tudni, merni, akarni és hallgatni.










