Ami életünkből mögöttünk van, az már a halál kezébe került. (…) Markolj meg minden órát. Tedd rá kezed a mára, és kevésbé fogsz függeni a holnaptól. Míg késlekedünk, elfut az élet. (…) Késő a takarékosság, ha már a hordó fenekén járunk.
Az élet egy vidámpark, és nem gondolunk a nyitvatartási órák utáni időre.
Mosollyal ébredj, s leld meg éltedet…
Éld meg, élvezd, ízleld, szagold, érezd.
Az elmúlt 33 év során minden reggel belenéztem a tükörbe, és megkérdeztem magamtól: „Ha a mai lenne az életem utolsó napja, azzal szeretném vajon tölteni, amit ma csinálni fogok?” És valahányszor a válasz túl sok napon át volt „nem” egyhuzamban, tudtam, hogy valamin változtatnom kell…
Az emberek azt mondják, hogy az élet értelmét keressük. Én nem hiszem, hogy tényleg ezt keressük. Szerintem inkább azt igyekszünk megtapasztalni, hogy élünk.
Ha tényleg élni akarunk, a legjobb, ha máris kipróbáljuk.
Úgy kell élned életed minden egyes napját, hogy a legjobban érezd magad a bőrödben – és hogy ha holnap vége mindennek, akkor is elégedett légy magaddal.
Ismerd meg a jelent, a láthatatlan origót, amely beszorult két idősáv közé.
Ne zsúfoljátok tele lelketeket haszontalan gondolatokkal. Minek rágódni a múlton, elébe menni a jövőnek? Maradjatok a jelen pillanat egyszerűségében.
Üresen tegyék le a koporsódat! Ne hagyj semmit a Halálnak, éld és használd fel minden erődet, érzelmedet, esélyedet, vágyadat, álmaidat. Ne takarékoskodj magaddal.
Soha ne gondold azt egy napról, hogy az előző nap folytatása. Minden napot élvezz. Függetlenül a tegnaptól és a holnaptól.
Az álmok annak valók, akik alszanak,
Az élet a fontos, hát megragadd!