A disznótól szeretném megtanulni az élet művészetét, hogyan kell gondtalanul élni a sárban, körülvéve hentesekkel.
A gyerekkorod felét azzal töltöd, hogy azt kívánod, bárcsak felnőtt lennél, aztán amikor felnőtt leszel, a fél életedben azt kívánod majd, bárcsak gyerek lehetnél újra. Úgyhogy ne sokat rágódj azon, hogy mi a helyes a te korodban, és mi nem! Csak tedd, amit jónak látsz!
Ha a jelen pillanat tudatosságából cselekszel, bármit is teszel – akár a legegyszerűbb dolgokat is -, tettedet a minőség, a gondoskodás és a szeretet érzése itatja át.
Ami életünkből mögöttünk van, az már a halál kezébe került. (…) Markolj meg minden órát. Tedd rá kezed a mára, és kevésbé fogsz függeni a holnaptól. Míg késlekedünk, elfut az élet. (…) Késő a takarékosság, ha már a hordó fenekén járunk.
Az élet egy vidámpark, és nem gondolunk a nyitvatartási órák utáni időre.
Mosollyal ébredj, s leld meg éltedet…
Éld meg, élvezd, ízleld, szagold, érezd.
Az elmúlt 33 év során minden reggel belenéztem a tükörbe, és megkérdeztem magamtól: „Ha a mai lenne az életem utolsó napja, azzal szeretném vajon tölteni, amit ma csinálni fogok?” És valahányszor a válasz túl sok napon át volt „nem” egyhuzamban, tudtam, hogy valamin változtatnom kell…
Az emberek azt mondják, hogy az élet értelmét keressük. Én nem hiszem, hogy tényleg ezt keressük. Szerintem inkább azt igyekszünk megtapasztalni, hogy élünk.
Ha tényleg élni akarunk, a legjobb, ha máris kipróbáljuk.
Úgy kell élned életed minden egyes napját, hogy a legjobban érezd magad a bőrödben – és hogy ha holnap vége mindennek, akkor is elégedett légy magaddal.
Ismerd meg a jelent, a láthatatlan origót, amely beszorult két idősáv közé.