– Mit keres?
– Egy életen át tartó pillanatot.
Volna, volna! Ha a nagyapámnak kereke lett volna, akkor villamos lenne! A múlt idejű emberekkel az a bajom, hogy soha nem érkeznek meg a jelenbe. A jövő idejű emberek (akik állandóan azt hajtogatják: mi lenne, ha, mi lesz, ha mégse), úgy élik túl a jelent, hogy már el is múlt, mire észrevennék. A jelen a legértékesebb, mert most van, de csakis most.
Két dolgot tanultam meg az életben: találj valakit, aki szeret, és élj úgy, mintha nem lenne több időd.
A jövő nyugtalanít, a múlt fogva tart, ezért a jelent elmulasztjuk.
Ha nem tudod kihasználni a percet, hiábavalósággal töltöd az órát és a napot, majd az egész életedet.
Rajta áll, megteremti-e valaki magának a jövőbeni emlékeit, vagy sem.
Semmit a világon nem vinnénk véghez, ha megvárnánk, míg képesek vagyunk olyan jól csinálni, hogy senki ne találhasson benne hibát.
Minden nap egy tanítómester, aki arra tanít meg, amit soha más napokban meg nem taníthat.
Ez ellentmondásnak tűnhet, de sok embert ismertem, akik már nem éltek, pedig még dolgoztak, ettek, és ugyanúgy végezték társadalmi teendőiket, mint azelőtt. Mindent automatikusan csináltak, anélkül, hogy észrevették volna a mágikus pillanatot, amit minden nap magában hordoz, anélkül, hogy egyszer is megálltak volna, hogy egy másodpercig az élet csodájára gondoljanak, anélkül, hogy megértették volna, hogy a következő perc talán az utolsó, amit ezen a bolygón töltenek.
A titok a jelenben rejtőzik; ha a jelenre összpontosítasz, meg tudod jobbítani. És ha jobbá tetted a jelent, akkor az is, ami utána következik, jobb lesz. Felejtsd el a jövőt, s éljed életed minden napját a Törvény tanítása szerint, és abban a hitben, hogy Isten gondoskodik gyermekeiről. Minden nap magában hordozza az Örökkévalóságot.
Az élet és a szeretet csupán egyetlen időt ismer: a jelent. Az egyetlen érzékelhető idő a pillanat, amelyben élünk, amikor szeretünk.
Ne aggódj a holnap miatt! Holnap nyerhetsz hatszáz milliót – vagy elüthet egy busz. Vagy nyerhetsz hatszáz milliót, és elüthet egy busz.
Az emberek dolgának árja van,
Mely habdagállyal boldogságra visz,
De elmulasztva, teljes életök
Nyomorban, s zátonyok közt zárva teng.
Ily duzzadt tenger visz most minket is,
Használni kell, mig áradatja tart,
Vagy vesztjük a sors kedvezéseit.
Éljünk most a jelennek, s ha majd rossz jön a jó után, az annak a napnak a gondja lesz.
A mának élni olyan, mint egy drótkötélen egyensúlyozni. Mindenképpen leesel, de gyakorlattal egyre tovább tarthatod meg egyensúlyodat.
A probléma az, hogy álomvilágban élünk, örökké a múltba, vagy a jövőbe nézünk, ahelyett, hogy élveznénk a jelen pillanatot.
Kétségtelenül nem létezik egyéb, mint a jelen pillanat célja. Az ember élete a pillanatok sikerén múlik. Ha valaki megérti a jelen pillanatot, nincs más tennivaló, és nincs mire törekedni.
Rosszat ne félj, s ne kívánj jót
Múlt és jövő közűl;
Öleld meg a jelenvalót,
Mely játszik és örűl.
S bár ködbe néha burkozik,
De színe gyorsan változik,
Ajkán mosolygás űl.
Számtalan ember hal meg úgy, hogy lelkükben némán szól a zene, mert egyfolytában az életre készülődnek, és mire ráéreznének a saját dallamaikra, kifutnak az időből.