Könnyű volna egyszerűen csak boldognak lenni. De mi boldogabbak szeretnénk lenni másoknál s ez mindig nehéz, mert a többieket boldogabbnak hisszük, mint aminők valóban.
Senki sem boldogtalan, ha adott helyzetében jól érzi magát, s ha valakiről azt mondjuk, hogy szerencsétlen a helyzete, csak magunkról ítélünk, azaz mi az ő helyében boldogtalanok volnánk.
Onnan tudod, hogy valóban boldog vagy, hogy bár több mint hétmilliárdan élünk a földön, de nem cserélnél senkivel.
A boldogság nem jövőbeli esemény, hanem jelenbeli választási lehetőség.
Véleményem szerint arra a kérdésre, hogy hol lakik a boldogság, az egyetlen helyes válasz az lehet, hogy kizárólag bennünk. Hiszen, ha nem értékeled azt, aki vagy, és azt, amid van pillanatnyilag, akkor jó, ha tudod, hogy ezen nem fog változtatni sem egy kacsalábon forgó palota, sem egy luxusautó, sem más.
Életünk első felét a boldogság utáni kielégítetlen sóvárgás jellemzi, második felét pedig a szerencsétlenség miatt való aggódás.
Sokat nyernénk vele, ha idejében kiirtanánk az ifjúból azt a rögeszmét, hogy az életben sok, nagy boldogság vár reá. De ennek épp az ellenkezője esik meg, midőn rendszerint az életet előbb ismerjük meg a költészetből, semmint a valóságból. A költészet festette jelenetek saját ifjúságunk pirkadó színeiben pompáznak tekintetünk előtt, csoda-e, hogy sóvárgás kínoz bennünket megvalósulásuk után és utána kapunk a – szivárványnak!
Ha látunk valakit, aki boldog, nem számít, hány éves. A jó gének mellett teljes életet kell élni, és bízni egy jó ember szerelmében. Hiszem, hogy a férjem mélyen szeret engem, és mindig úgy bánik velem, hogy azzal boldoggá tegyen.
A boldogság olyan szokás, amely alapvetően rajtunk múlik – akárcsak a fogyókúra. Előfordulhat, hogy időnként vagy legtöbbször kudarcot vallunk, mégis újból és újból meg kell próbálnunk.
Nem tudom, mennyi értékem van ebben az Univerzumban, de azt tudom, hogy néhány embert boldogabbá tettem, mint amilyenek nélkülem lennének, és amíg ezt tudom, olyan gazdag vagyok, mint soha máskor.
Ha túl nagy feladat az, amit meg kell tennem önmagamhoz képest, akkor szorongok. Ha túl kevés, akkor unatkozom. A flow a szorongás és az unalom között az a pici út, ahol se nem szorongok, se nem unatkozom – ez a boldogság.
Hiszem, hogy egy ember számára csak az számít, hogy megtalálja a saját boldogságát, és hite szerint éljen. Ha ezt sikerül megvalósítani, akkor minden más is jól fog alakulni.
A boldogságot ismerni kell, hogy vágyódhassunk utána.
Egyfelől nem lehet boldog, aki nincs birtokában annak, amire vágyik, másfelől nem mindenki boldog, akinek birtokában van az, amire vágyik.
A legtiszteletreméltóbb, legtisztábban érthető, leginkább megvilágosodott és legmegbízhatóbb állandó a világban nem csak az, hogy boldogok akarunk lenni, hanem hogy csakis azok akarunk lenni. Maga a természetünk követeli ezt meg tőlünk.
Azt hiszem, valamikor tavaly jöttem rá, hogy meg kell találnom magamban, a magánéletemben azokat a dolgokat, amik igazán boldoggá tesznek. Azokat a dolgokat, amiknek semmi közük a külvilághoz, az internethez és a státuszomhoz.
– mondta 2019-ben
Egy kispályás focimeccsen, a gólszerzés öröme közben bevillan, hogy nem a hálóba pattanó labda látványa okozza a boldogságot, hanem a rám szegeződő tekintetek, az én jellemfejlődésem mindössze ennyi.
Minél több lovat fogsz be, annál hamarabb sikerül – ha nem is a kőtömböt kiszakítanod az alapokból, az képtelenség, de a szíjakat elszakítanod, azt igen, s ekképp a tehertelen, boldog utazás.
Elméletileg létezik a tökéletes boldogság lehetősége: úgy, hogy hiszünk a bennünk lévő lerombolhatatlanban, ám nem törekszünk a közelébe.