Nem tudom, mennyi értékem van ebben az Univerzumban, de azt tudom, hogy néhány embert boldogabbá tettem, mint amilyenek nélkülem lennének, és amíg ezt tudom, olyan gazdag vagyok, mint soha máskor.
Ha túl nagy feladat az, amit meg kell tennem önmagamhoz képest, akkor szorongok. Ha túl kevés, akkor unatkozom. A flow a szorongás és az unalom között az a pici út, ahol se nem szorongok, se nem unatkozom – ez a boldogság.
Hiszem, hogy egy ember számára csak az számít, hogy megtalálja a saját boldogságát, és hite szerint éljen. Ha ezt sikerül megvalósítani, akkor minden más is jól fog alakulni.
Egyfelől nem lehet boldog, aki nincs birtokában annak, amire vágyik, másfelől nem mindenki boldog, akinek birtokában van az, amire vágyik.
A legtiszteletreméltóbb, legtisztábban érthető, leginkább megvilágosodott és legmegbízhatóbb állandó a világban nem csak az, hogy boldogok akarunk lenni, hanem hogy csakis azok akarunk lenni. Maga a természetünk követeli ezt meg tőlünk.
Azt hiszem, valamikor tavaly jöttem rá, hogy meg kell találnom magamban, a magánéletemben azokat a dolgokat, amik igazán boldoggá tesznek. Azokat a dolgokat, amiknek semmi közük a külvilághoz, az internethez és a státuszomhoz.
– mondta 2019-ben
Egy kispályás focimeccsen, a gólszerzés öröme közben bevillan, hogy nem a hálóba pattanó labda látványa okozza a boldogságot, hanem a rám szegeződő tekintetek, az én jellemfejlődésem mindössze ennyi.
Minél több lovat fogsz be, annál hamarabb sikerül – ha nem is a kőtömböt kiszakítanod az alapokból, az képtelenség, de a szíjakat elszakítanod, azt igen, s ekképp a tehertelen, boldog utazás.
Elméletileg létezik a tökéletes boldogság lehetősége: úgy, hogy hiszünk a bennünk lévő lerombolhatatlanban, ám nem törekszünk a közelébe.
Az összes reklám, amit életedben láttál, valójában egyetlen reklám, csak specializálva lett. Ez az egyetlen reklám pedig egyetlen üzenetet közöl, ez pedig az, hogy fogyasztás = boldogság. A reklám első szándékkal azt hirdeti, hogy az anyagi javak felhalmozásától boldogabb ember leszel.
Mit jelent az, hogy valaki boldog? Én azt gondolom, hogy ezt senki sem tudja. (…) Egy biztos: nem nagy öröm az öregség.
A legtöbb, amit a boldogságról tudhatunk, hogy néma, bár magam arra gyanakszom, hogy unalmas is. Amikor azonban megszólal, akkor szinte biztosan hazug.
Az ég ott fenn még csupa csillag;
ösvényünk itt lenn csupa illat;
és a boldogság mennyei
parfümjét nem gyűjtöm flaskába:
jaj annak, aki megtalálja,
jó annak, aki keresi.
Kérlek, soha ne add fel, csak próbáld lehetővé tenni a lehetetlent, orvossággá változtatni a mérget, mert így valóban boldog lehetsz, és a boldogság eggyé válhat veled. Örökre.