Mondják, hogy a döglött halak az árral úsznak, a pisztráng pedig szemben a sodrással a tiszta forrás felé. Biztosan nehezebb szembemenni a fogyasztásra, élvezetekre hajszoló korszellemmel, de megéri, mert a tiszta öröm, a valódi boldogság csak így lehet a tiéd.
Boldog volt, nagyon boldog, de mégsem fuvalkodott fel, mert a jó szív sohasem kevély.
Boldog, aki magáról megfeledkezik a másikért!
Ette őket a sárga irigység, ami köztudomásúlag mérgező, és sosem vezet boldogsághoz.
Az elfogadás is nagylelkű cselekedet. Azzal, hogy elfogadsz valamit, amit felajánlanak neked, hagyod, hogy a másik boldoggá tegyen téged, és ezzel te is boldoggá teszed őt.
Az élet megtanított arra, hogy pillanatnyi örömért ne áldozzam fel egész életem boldogságát.
Nem érdekel a hírnév, mert sosem lehetsz eléggé híres. Sosem jön el az a nap, amikor felkelsz, és azt mondod magadnak: kiba**ott híres vagyok, és ettől igazán boldog.
Másoktól várni a boldogságunkat éppolyan ostobaság, mintha másoktól várnánk, hogy helyettünk nőjenek fel, helyettünk tanuljanak, helyettünk szenvedjenek, örüljenek és éljenek.
Lehet, hogy a boldogságot nem fölfedezni és megtalálni kell, hanem egyszerűen csak emlékezni rá, mert elfelejtettük? Ha így van, akkor nagyon elfelejtettük.
Az igazi boldogság az, amikor észre sem vesszük; olyan, mint az egészség, a tiszta víz, a szép táj, a nevető csecsemő, egy szelíd, jó szándékú mosoly… A boldogság: természetes.
A boldogság átsuhan rajtunk, rendszerint akkor, amikor a legkevésbé várjuk, s a megértés fénye is akkor villan föl bennünk, mikor abbahagyjuk az igazság konok, erőszakos üldözését.
Vigyázz: a boldogság nem öröm! Az örömhöz sok minden kell: siker, szerencse, pénz, gondtalanság, vágyad, reményed, szerelmed, sóvárgásod beteljesülése. A boldogsághoz nem kell semmi. Ami van, az is fölösleges. Nincs benne ragaszkodás, birtoklás, szomjúság. Örökös hiány csak a boldogtalanságban van, de a boldogságban nem hiányzik semmi és senki. Ez a te mennyországod állapota.
Nem mások tesznek boldoggá. Nem ő, te és ők, és nem a pénz, a szerencse és a jólét. Boldog csak akkor lehetsz, ha megszólal a dalod. Lehet, hogy éppen nem történik semmi. Nincs ott senki, egyedül vagy, és mégis érzed. Átéled, hogy: „Most jó!”
Azt, hogy mitől vagy boldog, nem lehet megmondani. Mert nem kell hozzá semmi. Ha valaki válaszolni tud a mitől kérdésére, már nem boldog, csak örül.
Boldogságod nem csak a külső körülményeid függvénye, hanem megteremtője is! Minden külső ok nélkül is lehetsz derűs, szomorú, sötét időben is, és meglátod: kisüt a napod!
Tudd mindig, a legnehezebb pillanataidban is, hogy az igazi boldogság nagy harcban és küzdelemben születik.
Hagyd, hogy mindenki az legyen, ami. Nem kell megváltoztatnod őket; a boldogsághoz nincs szükséged arra, hogy máshogyan viselkedjenek.
Az ember ott a legboldogabb, ahol a legközelebb él a szerethez.
Boldognak senki sem születik – azt meg kell teremteni.
Igazi boldogság csak a magányban található.
