A siker azt jelenti, hogy megkapjuk, amit akarunk. A boldogság azt, hogy azt akarjuk, amit megkaphatunk.
Nem a pénztől vagy a hírnévtől vagyok boldog. Hanem attól, hogy az életet nem folyamatos küzdelemnek látom.
Aki elfelejti a hála nyelvét, sosem lesz beszélő viszonyban a boldogsággal.
Úgy döntöttem, hogy boldog leszek, mert az nagyon egészséges.
Egyébaránt épen nem akarok boldogító idvezítő terveimmel csak a’ magyar nemzetre szorítkozni: az egész emberi nem’ általános boldogítása… fekszik nekem szivemen. Mi fölséges, édes érzés lesz, ha minden választékok leomolván, az ember az embert embernek nézi.
Amíg csak egy megelégületlen van, addig senki tökélyes boldog állapottal nem dicsekedhetik.
Azt szokták mondani, hogy mindennek megvan az ára. Én ezt baromságnak tartom. Van, amit nem kapsz meg pénzért, sőt, még kemény munkával sem. Az egyik a boldogság.
A boldogságot nem lehet csak úgy ezüsttálcán átnyújtani. A legtöbb, amit tehetünk – ahogy a Függetlenségi Nyilatkozat is fogalmaz -, hogy biztosítjuk a lehetőséget és „a jogot a boldogságra való törekvésre”. A boldogság nem egy kézzelfogható dolog, hanem a teljesítményünk eredménye.
A következő összetevőket egyszerűen nem lehet kikerülni: eltökéltség, erőfeszítés, idő. Ezek együttesen képezik a boldogság titkát.
A boldogság bennünk, általunk születik meg. Egymás által. Egyedül, egymagadban hiába próbálsz boldog lenni. Ehhez szükséged van a másikra. Nem azért, hogy ő boldoggá tegyen. Hanem azért, hogy te boldoggá tedd. És ha ő boldog lesz, te is azzá válsz. Általa. Miatta. Tőle. És önmagadtól. Vagyis, kettőtöktől. Mert a boldogság maga az örömszerzés. És ez csak együtt lehetséges. Vele.
Sokan a boldogságot az embernél magasabb régiókban keresik, mások lejjebb, holott a boldogság emberi méretekre van kiszabva.
Ha az embernek pont annyi pénze van, hogy a bevásárlókosarát jól telepakolja, és teletankolja az autóját, amivel szeret járni, de többre nem futja, higgyük el, hogy attól még ő is boldog ember lehet.
Ami a pénzkeresést illeti, nekem nagyon tetszik az a mondás, hogy gazdag ember az, akinek egy forinttal többje van, mint amit el szeretne költeni. Ha ezt a gondolatot követné mindenki, nagyon sok boldog ember lenne a világon.
Amekkora vagyona van az embernek, akkora kihívás is jár vele. A vagyon nem segíti a boldogságot egy bizonyos szint után. A vagyon addig segít, amíg megteremti az ember, hogy biztosan van hol laknia, el tudja tartani magát, és a gyerekeit tudja iskoláztatni, szépen felnevelni. Nálam a boldogság az volt, hogy a gyerekeim bárhova járhatnak iskolába a világon. Ehhez kell bizonyos anyagi háttér, nyilván egy átlagos magyar háttér ehhez kevés lenne, ez tehát nálam egy boldogsági faktor, de ennyi.
Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant.
Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz (…). Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet.
Gazdag az, akinek több a pénze, mint a vágya, és az a szegény, akinek a vágya több, mint a pénze… A boldogság titka nem az, hogy még többet szerezzünk, hanem az, hogy örüljünk annak, amink van, és hogy kitöltsük életünk üres kereteit ahelyett, hogy azokat tovább tágítanánk.
Életem legboldogabb napjai azok voltak, amelyeket falvakban, parasztok közt töltöttem.
Ha az ember választhat, akkor válassza a boldogságot. Még ha fél is az ember, csak akkor tudhatja meg, milyen a boldogság, ha beleugrik.