Az edzés minden percét utáltam, de azt mondtam magamnak: „Ne add fel! Szenvedj most, hogy aztán életed hátralévő részét bajnokként élhesd le.”
Ballarin úgy futott előlem, hogy nem tudtam utolérni… ezért hozhattak ki döntetlent…
Sajnos önhibámon kívül nem lehettem világbajnok – pedig a leendő ellenfél feküdt nekem, levertem volna, mint a zápor, de egy akkori főnök, a nevét nem mondom, isten nyugosztalja, betartott nekem: „Hogyan lehet az, hogy ez a Papp egy óra alatt 75 ezer forintot keres, amikor egy becsületes melós egy hónap alatt kap 1500-at?”– kekeckedett. Pedig csak egy olyan frászt kapott volna, amilyenből én percenként egy tucatot, nem lett volna gondja a nyugdíjára. De, tudod, ez már egy másik történet…
Nem számít milyen nagy és erős vagy. Még Tyson is azt mondta, hogy olykor pokolian félt, ahogy a ring felé közelített. Mindenki érzi a nyomást.
Úgy gondolom, hogy a boksz egy olyan sport, amely megengedi számodra, hogy idiótaként viselkedj.
Ez boksz, nem tenisz. Mindenki szereti ha van egy kis rivalizálás, jót tesz a harcnak.
A boksz szórakoztatás is, ezért egy sikeres harcosnak nem csak nyernie kell, hanem izgalmas módon kell nyernie.
Az a harcos, aki a ringben nem tapasztalt félelmet, vagy egy hazug, vagy egy pszichopata.
A korai éveiben, úgy gondolom, hogy Tyson bárkit megvert volna Alit kivéve, beleértve Listont, Rocky Marcianót és Joe Louist is. Miután láttam ezeknek a bunyósoknak a felvételeit, azt gondolom, hogy annyira fenyegető légkört vitt volna a ringbe a 20-as évei elején, amikor igazán koncentrált volt, hogy elegendő lett volna a győzelemhez. Ali azonban őt is túl dolgozta volna, csak úgy, mint karrierje során a jóval nagyobb és erősebb bunyósokat. Ali használta az agyát a ringben és a legjobb formájában a valaha volt leggyorsabb kezei voltak. Tyson gyilkos volt a szorítóban, de Alit túlgondolni, az egy más dolog. Nem a semmiért hívták a „legnagyobbnak”. Alinak mindenre volt válasza, és azt hiszem ugyanezt tette volna Tysonnal is. De szoros lett volna.
A vereség egy olyasvalami, amit nem akarok megszokni, de a boksz egy érzelemmentes üzlet, és Floyd Mayweather megmutatta, hogy minden idők egyik legnagyszerűbbje.
Nagyon sok minden kell ahhoz, hogy jó legyél. Vannak olyan pillanatok, amikor be van csukva a szemed, teljesen ki vagy fáradva, de még mindig kell menned néhány menetet. Van egy hang a fejedben, ami azt mondja, hogy – Ezt csináld meg most. És te nem mondhatod azt, hogy – hadd jöjjek vissza később.
Lehet szíve, üthet keményebben és lehet erősebb, de nincs nálam okosabb harcos.
(Oscar de la Hoya-ról)
Az a helyzet, hogy Floyd Mayweather soha nem ijedt meg Manny Pacquiaotól! Soha! Ő pedig olyanokkal bunyózik, akik már elbuktak ellenem és közben azt mondja, én félek tőle!
Könnyen alakítható bokszoló vagyok, több súlycsoport közt is tudok váltogatni – ez nem okoz gondot nekem.
Nem szeretem az ilyen virtuális harcokban összehasonlítani magam a boksz legendáival, mert tiszteletlenségnek tartom. A válaszom, hogy megvernék minden embert, akit ember szült, de nem mondanám ezt a múlt hőseiről. De mélyen belegondolva nem hiszem, hogy bármelyik múltbéli harcos legyőzne engem. Azt gondolom, hogy én vagyok a valaha élt legnagyobb harcos, bármelyik generációból.
A legjobb időszakomban azt gondoltam, hogy én vagyok a legnagyobb harcos Akhilleusz óta, a Háború Művészete révén, Isten kezdete óta, az idők kezdete óta – legyőzhetetlen vagyok. És, ha vannak olyan harcosok, akik nem így gondolkodnak, akkor baj van velük.
Sokan nem értik, hogy nem a méret és a stílus a legfontosabb a ringben, a harcos morálja vezet a győzelemhez. Az elhatározás, az akarat, a nyerési vágy az, ami bajnokká teszi.
Egy Tyson Fury méretű fickó ellen agresszívnak kell lenni, mozgatni a fejed és elérhetetlennek lenni, mert ha megállsz egy ilyen méretű ember ellen, akkor könnyű célpont leszel. Támadnod kell, használni a szögeket és távol maradni az ütőtávjától. Közel kell lenned, nem lehetsz olyan távolságban, ami lehetővé teszi a nagyobb bunyósnak, hogy elkapjon.