Az a harcos, aki a ringben nem tapasztalt félelmet, vagy egy hazug, vagy egy pszichopata.
A korai éveiben, úgy gondolom, hogy Tyson bárkit megvert volna Alit kivéve, beleértve Listont, Rocky Marcianót és Joe Louist is. Miután láttam ezeknek a bunyósoknak a felvételeit, azt gondolom, hogy annyira fenyegető légkört vitt volna a ringbe a 20-as évei elején, amikor igazán koncentrált volt, hogy elegendő lett volna a győzelemhez. Ali azonban őt is túl dolgozta volna, csak úgy, mint karrierje során a jóval nagyobb és erősebb bunyósokat. Ali használta az agyát a ringben és a legjobb formájában a valaha volt leggyorsabb kezei voltak. Tyson gyilkos volt a szorítóban, de Alit túlgondolni, az egy más dolog. Nem a semmiért hívták a „legnagyobbnak”. Alinak mindenre volt válasza, és azt hiszem ugyanezt tette volna Tysonnal is. De szoros lett volna.
Nagyon sok minden kell ahhoz, hogy jó legyél. Vannak olyan pillanatok, amikor be van csukva a szemed, teljesen ki vagy fáradva, de még mindig kell menned néhány menetet. Van egy hang a fejedben, ami azt mondja, hogy – Ezt csináld meg most. És te nem mondhatod azt, hogy – hadd jöjjek vissza később.
Nem szeretem az ilyen virtuális harcokban összehasonlítani magam a boksz legendáival, mert tiszteletlenségnek tartom. A válaszom, hogy megvernék minden embert, akit ember szült, de nem mondanám ezt a múlt hőseiről. De mélyen belegondolva nem hiszem, hogy bármelyik múltbéli harcos legyőzne engem. Azt gondolom, hogy én vagyok a valaha élt legnagyobb harcos, bármelyik generációból.
Egy Tyson Fury méretű fickó ellen agresszívnak kell lenni, mozgatni a fejed és elérhetetlennek lenni, mert ha megállsz egy ilyen méretű ember ellen, akkor könnyű célpont leszel. Támadnod kell, használni a szögeket és távol maradni az ütőtávjától. Közel kell lenned, nem lehetsz olyan távolságban, ami lehetővé teszi a nagyobb bunyósnak, hogy elkapjon.
Tízéves lehettem, amikor nevelőapám levitt a KSI edzőtermébe. Mindenáron kemény legényt akart faragni belőlem, talán azért, mert ő maga nem volt az… Tartottam a boksztól, persze, hogy tartottam, de hát tízévesen ki nem tart? Az embernek ilyen gondolatok járnak a fejében, hogy majd jól orrba vágnak, és fájni fog, meg minden. Nos hát, ahogy kell, mindjárt az első edzésen jól orrba is vágtak, és nagyon fájt, de engem nem érdekelt, azonnal magába szippantott az edzőterem varázslatos légköre. Rögtön ráéreztem, hogy ezt a sportágat nekem találták ki, komolyabban mással nem is próbálkoztam, sem azelőtt, sem azóta. Persze volt, hogy elpityeredtem egy-egy nagyobb maflás után, édesanyám féltett is, de aztán belenyugodott, hogy bokszoló lesz belőlem, mert látta, mennyire imádom az ökölvívást.
Ha Lewis és Tyson találkoznak, akkor az egy mismatch lesz. Lewis túl jó és túl nagy Tyson számára .
Lennox Lewis a legtehetségesebb nehézsúlyú a világon, de a legnagyobb csalódás is. Szerencsés vagyok, hogy megtaláltam a tökéletes nehézsúlyút, három hónap alatt olyan lesz, amilyennek szeretném…. Az az ideám, hogy egy nagyméretű Sugar Ray Robinsonná teszem. Robinson az általam legcsodáltabb harcos. Lennox lehet az én Sugar Ray Robinsonom.
Az egyetlen dolog a bokszban, ami még a nehézsúlyú világbajnokság megnyerésénél is jobb, annak a visszaszerzése.
Bármelyik jobbhorog, amit egy nehézsúlyú helyesen üt, pusztító hatást gyakorolhat az ellenfelére, függetlenül attól, hogy ki az.
Sokkal komplettebb bunyós voltam, mint Vlagyimir, aki szerintem azt hiszi, hogy túl gyenge az álla, azért nem mer támadni. Néztem a David Haye elleni meccsét is, amikor ellenfele egymás után kétszer ütött, vissza kellett volna támadnia, ehelyett inkább védekezett. Én már a meccs közepén kiütöttem volna Vlagyimirt.















