Néhány évvel ezelőtt, a sportemberek vacsoráján, Newcastleban találkoztam először az én all time hősömmel, Roberto Durannal, és nyugtalan voltam, hogy találkozhatok vele. Duran egy legenda, és nemcsak a ringbeli képességei miatt. Hadd magyarázzam meg, ő nagyon szereti élvezni az életet, akárcsak én. Hallottam történeteket Robertóról, és amikor találkoztam vele, egyáltalán nem csalódtam. Mindig volt egy kissé vad oldala. Miután álló ovációt kapott, ahogy belépett a terembe, a tolmács azt kérdezte: – Ok, ki fogja feltenni Robertónak az első kérdést? Ott ültem, és egy Smirnoff Ice-t (sör) szorongattam, amikor Roberto hirtelen felállt és azt mondta: – Nézd, először is, hol van a kiba**ott söröm? Az egész terem nevetésben tört ki. Odaadtam neki egy tartalék üveget a Smirnoff Ice-ból, Roberto megnézte, kortyolt belőle egyet, és nagy mosollyal a tolmácsán keresztül azt mondta: – Ez jó anyag. Nem kapsz ilyesmit a kiba**ott Panamában. Aztán felmutatta a hüvelykujját.
Nagy utat tettem meg a kis linktől, aki mindig a zsákokat ütötte az anyja és az apja kocsmája alatt, és az évek során eljutott a legnagyobb meccshez, ahová brit bokszoló elért.
A haverjaim előtt sem fogom megjátszani magam, ezért az újságírók előtt sem. Rögtön észreveszem, ha jön egy kamera, és ilyenkor csomó bokszoló átváltozik, ami hamisnak tűnik. Sose éreztem ezt szükségesnek. Floyd Mayweather is kitalál mindenféle szarságot, hogy eladjon néhány jegyet, de ha engem kérsz ilyenre, akkor arra sokáig várhatsz.
Egy Las Vegas-i szálloda halljában voltunk az akkori barátnőmmel, aki Los Angelesben színészi órákat vett akkoriban, amikor észrevettem Jeff Fenech-t, az ausztrál bokszhőst, aki akkoriban éppen Tysont edzette. Elbeszélgettünk és elmondtam neki, hogy mennyire csodáltam Tyson ringbeli készségeit, és a következő pillanat, amire emlékszem, hogy Fenech azt mondja nekem, hogy várjak egy két percet. Elővette a mobilját, beszélt néhány másodpercet és átadta azt nekem. A vonal végén lévő személy azt mondja: – Szevasz, itt Mike Tyson. Ricky Hatton? Majdnem dobtam egy hátast, annyira dagadt a májam. Beszéltünk egy kicsit a telefonon, és úgy hívott, hogy „a testütő gyerek, aki úgy bunyózik, mint egy mexikói”. Amikor visszaadtam a telefont, akkora arcom volt, hogy alig fért át a szálloda ajtaján.
Letisztult tervekkel, stratégiával lépek szorítóba, tudom, hogy mit és mikor kell tennem ahhoz, hogy elérjem a célomat, úgyhogy a mérkőzés helyszíne abszolút nem fontos számomra. Ezen felül mindig egy jó nagy csapat szurkolóm utazik velem, bárhol is öklözzek, ami olyan érzést kölcsönöz számomra, mintha otthon bokszolnék.
Hogy mi a gyengeségem? Szeretem az embereket. Szeretem az ellenfeleimet. Csak egy ellenfelemet nem szeretem, Marco Huckot. Ő egy rosszfiú, aki rondán beszélt az anyámról.
Muhammad Alit a legjobb éveiben egészen biztosan csak egy puskával lehetett volna megállítani, nem bokszkesztyűkkel. Ha nincs az a három éves kihagyás a katonai szolgálat megtagadása miatt, akkor minden rekordot megdöntött volna.
Saját jószántamból talán sosem tanultam volna meg bokszolni. Irtózom attól, hogy bárkit is megüssek, így a fiaimat se fegyelmeztem soha. De végül is nagyon megszerettem, mert rájöttem: tisztességes, szép játék az ökölvívás. Csak kisstílű, primitív sportolók csinálják durván, az igazi nagy játékosok nem megölni akarják az ellenfelet.
Egy három mérkőzésre szóló megállapodásom volt Don Kinggel. A szerződés értéke 38,5 millió dollár volt, és a harmadik, utolsó mérkőzést Mike Tyson ellen kellett volna vívnom, miután kijön a börtönből. Tudom, hogy meg tudtam volna verni. Ez lett volna az utolsó mérkőzésem, eredménytől függetlenül, és abbahagytam volna a bokszot.
Bárki ellen küzdöttem, ellenfelem karrierje tőlem függött. Úgy éreztem, hogy tízszer annyi kritikát kapok, csak azért mert fehér vagyok. Ezt a „Nagy Fehér Reménység” dolgot soha nem értettem. Mindig arra a napra vártam, amikor a bokszolókat a tudásuk, nem pedig bőrszínük miatt különböztetik meg.
Negyedéves, végzős voltam a középiskolában, amikor anyám azt mondta, hogy szeretné, ha elindulnék a Golden Gloves-on (Állami amatőr ökölvívó bajnokság). A testvérem Kansas Cityben ekkor már megnyerte a Golden Gloves-t. Sok bokszoló volt már a családunkban, ezért rögtön tudtam, hogy most jött el az én időm.
Ezúttal pusztító üzemmódban fogok ringbe lépni. Az odavágón nagyrészt óvatos voltam, de amikor rákapcsoltam, azonnal le is ütöttem a fejét a nyakáról. Beszéljünk a tényekről. Bárkit elkaphatnak ebben a súlycsoportban, ahogy azt már sokszor láthattuk, de ezúttal nem a pontozásos győzelemre fogok menni. Ki fogom ütni a francba. Évek óta először kihívóként megyek egy meccsre, nem pedig bajnokként. Úgy gondolom, hogy kihívóként mindig jobb vagyok, mert megvan az a célom, hogy elérjek valamit, és ez feltüzel.
– nyilatkozta Fury egy hónappal a Fury/Usyk visszavágó mérkőzés előtt
Mint profi bokszoló Muhammad Ali volt az első számú példakép számomra, ő a legnagyobb ikon ebben a sportágban. Gyerekként azonban nem csak egyfajta követendő példát vagy elérni kívánt célt lát maga előtt az ember. Természetesen kamaszként az első példa, amit maga előtt lát az ember, az az édesapja, engem pedig fiatalon az nyűgözött le a legjobban, hogy őt mennyire lenyűgözi az, amikor Muhammad Alit látja bokszolni. Emiatt kezdtem el az ökölvívást én is, olyan akartam lenni, mint ő. Amikor láttam a meccseit, feltűnt, ahogy hergelte, heccelte az ellenfelét a ringben, kihasználva annak haragját. Mert amikor az ember elveszti a fejét, akkor hibázik. Ő sokkal inkább ésszel és szívvel küzdött, mintsem erővel, én pedig pontosan ilyen próbáltam lenni. Úgy gondoltam, erre én magam is képes vagyok, édesapám pedig szülőként és edzőként is mindent megtett azért, hogy a sportban maradjak, és egyszer profi legyek.
Ha az értelmiség felső rétegei nemcsak előkelő illemtant, hanem alapos ökölvívást is tanultak volna, akkor az apacsok, katonaszökevények és hasonló kétes elemek „német” forradalma sohasem lett volna lehetséges.
Az ellenfél az amerikai köcsögfejű Randy Sandy volt, de én csak Randa Sandának hívtam. Rafinált vagabund. Tíz menetet bokszoltam vele. 190 centi magas volt, és akkora gatyában jelent meg a ringben, hogy nekünk függönynek elég lett volna. Egyszerre ütöttünk. Õ jobbkezest, én jobbal keresztülvágtam. Én voltam a gyorsabb. Négykézlábra ereszkedett. Elég siker volt az ipse. Ügyesen távol tartott magától. Amikor közel kerültem hozzá, megfogta mindkét kezemet. Milyen rumlija lett volna, ha van még egy kezem. Úgy termeltem, mintha darabbérben dolgoznék. Nyomtam, mint süket a csengőt. Amikor vége volt a tíz menetnek, be volt gerjedve a pali. De rendes volt, elkísért a sarokba, és rávert egyet a déli pólusomra. Fantasztikus diója volt, dehát ez nem szépségverseny.
Boksz idézetek – erő, kitartás és a harcos szív üzenete
A boksz nem csupán sport, hanem életfilozófia is. A ringben minden ütés, minden lépés a kitartásról, a fegyelemről és a bátorságról szól. A boksz idézetek szavakba öntik mindazt, amit a küzdősportok szerelmesei a szívükben hordoznak: a győzelem ízét, a vereségből fakadó tanulságokat, és azt az elszántságot, amely a harcosokat mindig előre viszi.
Ezek az idézetek nemcsak a fizikai erőről, hanem a mentális kitartásról is szólnak – hiszen a bokszban a test mellett a lélek is próbára van téve.
A boksz idézetek üzenete
A boksz idézetek gyakran hasonlítják az ökölvívást az élethez. Megtanítanak arra, hogy sosem a padlóra kerülés a vég, hanem az, ha nem állunk fel. A bokszvilág bölcsességei arra is emlékeztetnek, hogy a legfontosabb küzdelmeket mindig önmagunkkal vívjuk.
Inspiráció a ringből
A legendás bokszolók, edzők és sportolók gondolatai nemcsak a sport világában adhatnak erőt, hanem a mindennapi élet kihívásaiban is. A boksz idézetek inspirálnak: küzdeni a célokért, kitartani a nehézségek közepette, és menni tovább, bármilyen erős is az ellenfél.
Humor és bölcsesség
A boksz világából nem hiányzik a humor sem. Sok idézet könnyed, játékos vagy ironikus módon közelíti meg a bunyót – emlékeztetve, hogy a sportban és az életben is fontos a jókedv és a lazaság.
Boksz idézetek minden alkalomra
Legyen szó edzőtermi motivációról, sporteseményről, közösségi bejegyzésről vagy inspiráló üzenetről, a boksz idézetek minden helyzetben helytállnak. Egyetlen mondat képes erőt adni az edzéshez, bátorságot a küzdelemhez, vagy reményt a felálláshoz.
A boksz idézetek emlékeztetnek: az igazi győzelem nem mindig az ellenfél legyőzése, hanem az, ha képesek vagyunk saját félelmeinket és határainkat meghaladni.
Oldalunkon jelenleg 29 462 idézet közül válogathatsz, 292kategóriában.
