Egyetlen magyar bokszoló sem vett részt négy olimpián. Papp Laci háromszoros aranyérmes, de ő is csak három olimpián járt. Azért ez nem semmi, igaz?

Feliks Stamm, a lengyelek legendás edzője – akiről emlékversenyt is elneveztek – azt mondta rólam, hogy én vagyok a legtechnikásabb ökölvívó, akit valaha látott.

Balkezes lévén fordított alapállású voltam, nemigen feküdt a stílusom az ellenfeleknek.

Annyi elfeledett epizódunk van. Ismerem Bognár Józsit (Joe Bugner), aki nem játszott alárendelt szerepet Joe Frazierrel, Cassius Clayjel (Muhammad Alival) szemben sem. Kibírta a nyolc menetet, és lábra állt, talpon kihordta. Csík Tiborról, negyedik olimpiai bajnokunkról, aki Londonban 1948-ban nyert az olimpián, kevesen tudják, hogy később profi világbajnok lett ausztráliai színekben.

Az ökölvívó-mesteredző kollégákkal le szoktam ülni, s arról beszélgetünk, hogyan kell egy jó edzéstervet elkészíteni, mert látok hiányosságokat. Azt se tudják, hogy az ökölvívó kézfejében 29 csont és 124 ínszalag van. Mit is jelent ez? A fiatalokhoz az anatómiai ismeretek mellett pedagógiai érzék is kell, mert a versenyző és az edző együtt sír és együtt nevet.

Ha le akarsz győzni meg kell, hogy ölj engem a szorítóban. Mindenre elszántam magam. Képes vagyok megsebesülni, megvakulni, orrcsontomat és bordáimat összetöretni, bármit elviselni és tovább küzdeni. Utána majd csak valahogy összefoltoznak a kórházban.

Mindig eszembe jut, amikor először találkoztam Lennox Lewisszal. Időt szakított arra, hogy beszélgessen velem, és különböző technikákat mutatott. Ezt soha nem felejtem el. Lennox egyike volt azoknak a srácoknak, akik megszabták a mércét. Nehéz felnőni hozzá, de szeretem a kihívásokat.