Az epigenetikából tudjuk, hogy ha a környezet jeleket ad a géneknek, és a környezetbéli tapasztalat végterméke egy érzelem, egészen új jelekhez jutnak a génjeink. És mivel minden gént fehérjék alkotnak, és a fehérjék testünk szerkezetét és működését is meghatározzák (a fehérje kifejeződése az élet kifejeződése), szó szerint megváltoztatjuk genetikai sorsunkat. Ez azt jelenti, hogy lehetőség van arra, hogy a testünk egy csapásra meggyógyuljon.
Idegtudományi szempontból a tanulás új szinaptikus kapcsolódásokat hoz létre az agyban. Ahányszor csak megtanulsz valami újat, az agyad több ezer új idegi áramkört hoz létre, melyek a minta szerepét játsszák szürkeállományod számára.
Az evolúciós biológus számára a kultúra kifejezés azt az információt jelenti, amit az adott faj egyik egyede tanítás vagy példamutatás útján ad át a másiknak.
Kijelenthetjük, hogy mindaddig, amíg életünket a múlt szemüvegén keresztül szemléljük, és a körülményekre ugyanazzal az idegi struktúrával, ugyanazon a mentális szinten reagálunk, addig egy adott, előre kiszámítható genetikai végzet felé sodródunk. Ezenfelül, mindaz, amit önmagunkról, az életünkről és az e hiedelmek alapján meghozott döntéseinkről gondolunk, szintén egyre a megszokott üzeneteket küldözgeti a megszokott gének felé.
Azt gondolom, hogy az élet és az egészség megértésének egyik legfontosabb kulcsa annak elfogadása, hogy bár azt tanították nekünk, mégis higgyük el, hogy nem vagyunk a génjeink áldozatai.
A biológia természete egyszerű. A biológiai szervezetek megváltoztatják biológiájukat, hogy alkalmazkodjanak a környezethez.
Mi történik, amikor veszélyt észlelsz? Réges-régen úgy reagáltunk ilyen helyzetben, hogy aktiváltuk az adrenalinrendszerünket, és „üss vagy fuss” választ adtunk. Ha egy kardfogú tigris üldöz, mennyi energiát szánsz arra, hogy elmenekülhess előle? Remélem, egyértelmű a válasz! Energiáid száz százalékát!
Minthogy a biológiai evolúció alapvetően véletlenszerű bolyongás a genetikai lehetőségek mezején, a változás nagyon lassú.
Az ember agyát nem azért alakította ki a természet, hogy az igazságot keresse, hanem azért, hogy élelem, biztonság és hasonló dolgok után kutasson, hogy felismerje az előnyös helyzeteket, hogy nap mint nap segítse az embert az életben maradásban. Az agy a túlélés szerve.
Az aszpirin a természet adománya a modern ember számára.
Az emberi test a leggyönyörűbb dolog a világon. Egyetlen virág sem kelhet versenyre vele, hiszen az emberi test a természet legösszetettebb virága.
A szerelem képessége nem jelenik meg önmagától, amikor megérnek a nemi szervek, bár sokan ezt hiszik; úgy vélik, hogy a nemileg érett ember automatikusan a szerelemre is képes.
Az emberi elme, a többi állatfaj elméjéhez hasonlóan, rezonátorként működik. A környezetben bekövetkező változásokra reagál.







