Nem vagyunk az evolúciós fejlődés előre eltervezett csúcspontja. Mindössze egy faj vagyunk az élet terebélyes fáján.
A Földön élő emlősállatok szerves össztömegének 96%-át adja ki a mi testünk, és azoké az állatoké, amelyeket azért tartunk, hogy megegyük őket. Az emberiség összesített testtömege ennek a mennyiségnek kevéssel több, mint egyharmada, a háziállataink – elsősorban szarvasmarhák, sertések és juhok – valamivel több mint 60%-ot tesznek ki. A maradék mindössze 4%-ot alkotják a vadon élő állatok, az egerektől az elefántokig és a bálnákig.
Amellett, hogy a környezetére reagál, a kaméleon kedélyállapota szerint is változtatja a színét. A mérges kaméleon dühében elfeketedik; a szerelmes színes pettyeket ölt magára; a megfélemlített egyed halványszürkére vált. A színösszetétel fajonként eltérő. Némelyek a kék és a zöld árnyalatait preferálják. Mások narancssárga vagy vörös foltokkal dolgoznak.
A helyzetet bármikor súlyosbíthatja egy új járvány kitörése. Csak most kezdjük megérteni, hogy összefüggés áll fenn a vírusok hirtelen megjelenése és a bolygó élővilágának hanyatlása között.
Az embernek fehér bőrszíne nem természetes, hanem természettől fogva fekete vagy barna bőre van neki, mint ősapáinknak, a hinduknak; hogy ennek következtében fehér ember sohasem támadt a természet öléből, és ennélfogva fehér faj nincsen, akármennyit beszélnek is róla, hanem minden fehér ember megfakult ember.
Minden élő szervezet önmaga képes belső egyensúlyának visszaállítására.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Az evolúció az élet egészét egyetlen szerszámmal kovácsolta: a tévedéssel.
Az elképzelés, hogy biológiai nemének megfelelően minden férfinak és minden nőnek csupán egyféle nemi szerepe lehet – a férfi erős, okos, dolgozik és küzd, a nő meg kussolva élesztgeti a családi tűzhelyt –, már az ókori görögöktől is idegen volt.
Manapság a közgondolkodást áthatja a genetikai fundamentalizmus. Ez összefoglalóan az a meggyőződés, hogy szinte minden emberi betegséget és személyiségjegyet velünk született adottságaink határoznak meg. A média által leegyszerűsített tudósításokkal és a félig emésztett kutatási eredményekkel dúcolják alá azt a téves felfogást, miszerint a biológia világát a DNS hajthatatlan törvényei irányítják.
Az agynak az idegtudomány által neuroplaszticitásnak nevezett képességét felhasználva lehetséges úgy irányítani a gondolatainkat és a tapasztalásainkat, hogy azok újraformálják és megerősítsék az agy sérült részeit.
A legutóbbi években a tudósok felfedezték, hogy a sejtjeink között káprázatos és rendkívül összetett interakciók sora zajlik, amelyek során fitovegyületek kombinációi támogatják az emberi szervezet védekező és öngyógyító „gépezetét”, amelyről korábban nem volt tudomásunk.
Egy este a feleségem paprikát adott vacsorára, amit nem volt kedvem megenni, de nem volt elég bátorságom ezt mondani. Nézve a paprikát az jutott eszembe, ezt a növényt én még sosem próbáltam ki, és azt mondtam a feleségemnek, hogy ezt inkább elviszem a laboratóriumba ahelyett, hogy megegyem, és még aznap éjjel tudtam, hogy ez egy kincsestárháza a C-vitaminnak.
Amikor gondolunk vagy érzünk valamit, testünk bonyolult biológiai változásokkal és eltérésekkel reagál rá, és minden egyes tapasztalat valódi genetikai változásokat indít el sejtjeinkben.
Bár a genetikai evolúcióhoz akár több ezer évre is szükség lehet, egy adott gén kifejeződése akár percek alatt is megváltozhat egy újfajta viselkedés vagy tapasztalat hatására, ami aztán továbbadódhat a következő generációnak.
Az epigenetikából tudjuk, hogy ha a környezet jeleket ad a géneknek, és a környezetbéli tapasztalat végterméke egy érzelem, egészen új jelekhez jutnak a génjeink. És mivel minden gént fehérjék alkotnak, és a fehérjék testünk szerkezetét és működését is meghatározzák (a fehérje kifejeződése az élet kifejeződése), szó szerint megváltoztatjuk genetikai sorsunkat. Ez azt jelenti, hogy lehetőség van arra, hogy a testünk egy csapásra meggyógyuljon.
Idegtudományi szempontból a tanulás új szinaptikus kapcsolódásokat hoz létre az agyban. Ahányszor csak megtanulsz valami újat, az agyad több ezer új idegi áramkört hoz létre, melyek a minta szerepét játsszák szürkeállományod számára.
Az evolúciós biológus számára a kultúra kifejezés azt az információt jelenti, amit az adott faj egyik egyede tanítás vagy példamutatás útján ad át a másiknak.
Kijelenthetjük, hogy mindaddig, amíg életünket a múlt szemüvegén keresztül szemléljük, és a körülményekre ugyanazzal az idegi struktúrával, ugyanazon a mentális szinten reagálunk, addig egy adott, előre kiszámítható genetikai végzet felé sodródunk. Ezenfelül, mindaz, amit önmagunkról, az életünkről és az e hiedelmek alapján meghozott döntéseinkről gondolunk, szintén egyre a megszokott üzeneteket küldözgeti a megszokott gének felé.
Mikor tudatállapotunk megváltozik, ezzel együtt életfolyamataink is módosulnak.