Úgy gondolom, az érzéseket nem szavakban kellene eltékozolni, hanem tettekben megvalósítani – olyan tettekben, amelyek valódi hatással járnak.
Betű által halnak meg azok, akik csak a szavakat óhajtják tudni, hogy így bölcsebbnek tűnjenek fel másoknál; s így akarnak nagy vagyont szerezni, hogy azt rokonaik és barátaik közt szétoszthassák. És betű által halnak meg azok a szerzetesek is, akik nem akarják követni a Szentírás szellemét, hanem beérik a szavak merő tudásával és értelmezésével.
Sok nőnek nem a nyilvános beszédtől való félelmét kell leküzdenie, sokkal inkább az önbizalomhiány és az önutálat az, ami visszatartja őket attól, hogy mások előtt meg merjenek szólalni.
A beszéd csupán arra szolgál, hogy az egyik ember át tudja adni gondolatait a másiknak. Csak akkor lép működésbe, ha a gondolatok már megjelentek. A különféle gondolatok az „én”-gondolat megjelenését követően jelentkeznek, s így minden beszélgetés gyökere az „én”-gondolat. Ha az emberek mellőznék a gondolkozást, a csend egyetemes nyelvén keresztül érthetnék meg egymást. A csend örökbeszélő . A csend a nyelv szüntelen folyama, melyet éppen a beszéd szakít meg.
Fontold meg mindig, mit mondsz, kinek és ki felől szólsz.
Messze kerüld, aki faggat: mert ugyanaz fecsegő is,
minden szóra nyitott fülü ember szája is eljár,
s száll a kiröppent szó, nem hívhatod azt sose vissza.

















