Minden lány tudja, hogy ha egy problémát megosztunk a legjobb barátnőnkkel, akkor szinte már meg is oldottuk.
Vitray Tamással egy percig nem voltam barátságban. Eleve nem nagyon lehetett vele barátkozni, és őszintén szólva nincs is róla túl jó véleményem.
Mindig jönnek új barátok, bár bizonyos kor után, harminc után például ez azért ritkán fordul elő. De a nagyon közeli barátok zömmel megmaradnak.
Gyakran barátkozunk meg olyan emberekkel, akiket először ki sem állhattunk! Amikor te változol, helyzeted is megváltozik. Ez törvényszerű. Nem kell azon morfondíroznod, hogy hogyan is történik mindez. Átalakulásod átformálja körülményeidet is.
Egy családot ismeretlen sorserők terelnek össze. De a barátokat csakis a vonzás és választás szabadsága.
– Belevágnál a barátkozásba?
– Szeretek vagdosni, barátkozni nem annyira.
Jó barátom, ha majd öreg leszek,
fehér hajam lesz és lassan megyek.
Mögötted is egyre több lesz az év,
jó barátom, hívsz-e akkor is még?
A barátság az egyetlen cement, amely összetartja a világot.
A barátok azok a ritka emberek, akik megkérdezik, hogy hogy vagyunk, majd megvárják a választ.
Isteni áldásnak tartom a barátaimat, szép számmal maradtak mellettem és ők voltak azok, akik elhitették velem, hogy a gödörből is van kiút.
A régóta keresgélt „legjobb barát” tulajdonképpen végig ott volt az orrom előtt, csak amíg én egy emberben kerestem azt, amit számomra a barátság fogalma jelentene, nem vettem észre, hogy ez nem egy konkrét ideál, ami egyvalakiben megvan, és akkor az a nagybetűs Legjobb Barát. Hanem inkább egy puzzle, a darabjai szanaszét vannak, és ha együtt látja őket az ember, akkor értelmet nyer az egész. Valami ilyesmit jelenthet a barátság.
Sok ember hibája, hogy amikor minden rendben van az életével, megfeledkezik a nehéz időkről és azokról az emberekről, akik akkoriban mindent félretéve támogatták.
– A barátok nem azért vannak, hogy szépítsék a dolgokat és felvidítsanak? (…)
– Nem. A barátok azért vannak, hogy észhez térítsenek, ha hibázni készülsz.
Én magam is ismerek néhány meleg embert, akikkel baráti a viszonyom. Nincsenek előítéleteim.
A sport révén nagyon sok embert megismerhettem, sok országból rengeteg barátra tettem szert. A tornászok között sosem fordult elő, hogy utáltuk volna bármelyik nemzet sportolóit. Tudtunk örülni egymás sikereinek, és a verseny után ugyanúgy le tudtunk ülni egy sör mellett beszélgetni, bármi is volt az eredmény.
A búcsú sohasem jó, de jól tudom, a barátok nem örökre búcsúznak, csak elköszönnek arra a rövid időre, míg újból találkoznak. És az idő szédületes sebességgel rohan, úgy, hogy észre sem vesszük, mennyi telik el belőle, mikor legközelebb találkozunk, egy pillanat vagy ezer év. A búcsú ettől megnyugtatóan szép lesz.
Az ember, ha kedves barátaitól búcsúzik, a búcsúzás percében zálogul mindig otthagy a szívéből egy darabkát. Ezért a darabkáért pedig vissza akar térni.
