Az én gondolkodásomban kérdésekre adott válaszokhoz nem szükséges egy transzcendentális lénynek a megfogalmazása. Nyugodtan gondolkodom tovább akkor, amikor bizonyos kérdésre nem találok választ, de odáig soha nem fogok eljutni, mert én magam szégyellném, ha azt a választ kellene adnom egy kérdésre, hogy ez azért van így, mert a Jóisten így akarta. Itt nem lehet megállni. Ez megállítaná az emberiség kultúráját, megállítaná kíváncsiságát, és akkor megszűnne emberiségnek lenni.
Az evolúcióval kapcsolatban rendelkezésünkre álló jelenlegi bizonyítékokat tekintve az evolúció csakis tény lehet, egyébként olyan szélhámosságot kellett volna elkövetnie a teremtőnek, amelyet kevés istenhívő tulajdonítana neki.
„Isten” nem több, mint az olyan igazságok régi megnevezése, amelyekkel képesek vagyunk azonosulni.
A természetfölötti erőkbe vetett hit kisebb vagy nagyobb fokát mindig a civilizáció kisebb vagy nagyobb foka határozza meg.
Ha százezer elkárhozott esik egy üdvözültre, az ördög mindig előnyben van, anélkül, hogy fiát a halálba küldte volna.
Gondoltál már arra a lehetőségre, hogy Isten nem szeret téged? Nem kellesz neki, sőt, több mint valószínű, hogy egyenesen gyűlöl. De nem ez a legnagyobb baj. (…) Hanem az, hogy ő se kell nekünk.
Nem hiszem, hogy létezik egy igazi, gondolkodó Isten, aki feljegyzi minden madár halálát Ausztráliában, vagy minden bogárét Indiában, egy Isten, aki nagy aranykönyvébe beleírja minden bűnünket, és ítélkezik felettünk, amikor meghalunk – nem akarok egy olyan Istenben hinni, aki szándékosan rossz embereket teremt, hogy aztán szándékosan elküldje őket megsülni a pokolba, amelyet szintén ő teremtett -, de azt hiszem, hogy kell lennie ott valaminek.
A vallás felépítését elképesztően érdekesnek tartom. Az viszont érthetetlen számomra, hogy máskülönben intelligens emberek komolyan veszik.
Nem hiszek a hullarabló vámpírokban, a szellemekben és a szörnyekben. És úgy vélem, jó, hogy ilyesmik nem léteznek, mert szerintem az a jóságos Úr sem létezik, aki meg tudna óvni bennünket tőlük.
Irgalmazz, Istenem! Én nem hiszek Tebenned,
Csak nincs kivel szót váltanom.
S lám, máris megadod azt a végső kegyelmet,
Hogy legalább imádkozom.
A vallás ténylegesen meggyőzte az embereket arról, hogy lakozik az égben egy láthatatlan ember, aki figyeli minden egyes tettedet minden nap minden egyes percében. Ennek a láthatatlan embernek van egy tíz pontból álló listája arról, amit elvár tőled, hogy ne tegyél. És ha mégis elkövetsz akár csak egyet is ebből a tízből, akkor van egy különleges helye, tele füsttel, tűzzel és égető, kínzó testi-lelki gyötrelmekkel, ahova leküld, hogy szenvedj, égj, fuldokolj, sikoltozz és sírj örökkön örökké, az idők végezetéig! De szeret téged! Szeret téged, és pénzre van szüksége. Mindig pénzre van szüksége. Bölcs, tökéletes, hatalmas, mindentudó, de valahogy nem tud bánni a pénzzel.
Nem hiszek az anyaszentegyháznak egyedül üdvözítő mivoltában, sem a társadalom felett való állásának jogosságában. Az egyház bűnös, és törvénye véreskezű.
Mikoron azonban Zarathustra egyedül maradt, im-ígyen szóla szívéhez: „Vajon lehetséges-e? Ez az öreg szent az erdejében még semmit sem hallott volna arról, hogy isten meghalt?!”
Vajon olcsó álmokkal és üres hazugságokkal áltatjuk-e magunkat akkor, amidőn azt képzeljük, hogy léteznek az istenek, pedig csak a vak véletlen és a vad változás mozgatja a világot?
Nem hiszek a személyes Istenben, s ezt a felfogásomat sohasem titkoltam el, hanem mindig világosan kifejezésre juttattam. Ha van valami bennem, ami vallásosnak nevezhető, az az a határtalan csodálat, amelyet világunk szerkezete ébreszt bennem, világunké, amennyire azt tudományunk feltárni képes.
El sem tudom képzelni, hogy hogyan lehet vallásos az, akinek van egy csepp humorérzéke is. Kivéve, ha szándékosan szemet huny és erőszakkal tartja csukva a szemét és az eszét.
Morális megfontolásból ateista vagyok – morális megfontolásból. Az a véleményem, hogy egy teremtőt a teremtéséről ismerhetünk meg, és a világ szerintem annyira sajnálatos módon van összerakva, hogy inkább azt hiszem, hogy senki sem csinálta, mintsem hogy abban higgyek, hogy valaki ezt szándékosan tette.
