Anyaként nem szabad rátelepedni a gyerekeinkre. Van, aki az anyaságban próbál kiteljesedni, amiről egyszer szintén érdemes lenne beszélni, hogy az anyaság egy született, ösztönös állapot, nem pedig egy foglalkozás.
Attól, hogy valakiből kipottyansz, még nem lesz az anyád.
Paul Kellerman – 2.évad 18.rész
Anyu nagyon jó anyuka volt, ezért én is mindig anya szerettem volna lenni. És hála a sportolásnak, hála annak, hogy nem kellett az egzisztenciámmal törődni, utána úgy lehettem anya, hogy minden egyes percét kiélvezhettem, végig a gyerekeimmel lehettem, ameddig kicsik voltak.
Azon nyom, melyet az anyai kéz a gyermek szivén és jellemén hagy, kitörülhetetlenül ott marad az egész életen át.
Ma már számos adat igazolja azt, hogy a születés utáni rövid, 24-36 órás időszak az anyaság kialakulása szempontjából olyan szenzitív időszak, amelynek léttrejöttéhez a csecsemő fizikai-testi érintése és jelenléte pótolhatatlan fontosságú. Ez a mintegy ösztönnek tűnő viselkedésmód tartósan fennmarad, és mindvégig hatással van az anya viselkedésére.
Az anyaság emberibbé teszi az embert, és minden leredukálódik a legszükségesebbekre.
Ha anya vagy, gondolatban sosem lehetsz igazán egyedül. Anyaként mindenre duplán kell gondolnod, egyszer magadra, egyszer pedig a gyermekedre.
Anyának lenni azt jelenti, hogy a természet lehetőséget adott számodra ahhoz, hogy egy másik életet önmagad részeként tapasztalj meg. Ha képes vagy egy gyermek anyja lenni, terjeszd ki ezt a hajlandóságot, hogy az egész világ anyja legyél.