A színlelés egy kicsit olyan, mint az alkohol. Kis mennyiségben még oké, de ha túlzásba visszük, akkor torzul a látásunk.
A legfontosabb írói feladat, hogy az ember mértékletesen igyon, pontosabban tudományosan. Olyan ez, mint a magfúziónál a kritikus tömeg. Az alkohol a pszichikai szférában ugyanúgy hasadóanyagnak tekinthető, mint az atommáglyában a 235-ös tömegszámú uránium. Ha az ember mértékletesen iszik, jó kedéllyel, vaskos humorral kivédi a pálya szörnyűséges ártalmait, de ha délelőtt is iszik és délután is, akkor bekövetkezhet a robbanás.
Az alkohol segített az összpontosításban, kusza gondolatai rendezésében és a lényegtelen dolgok kikapcsolásában – mint valami burok, ami megvédi a hidegtől, a kétségektől és a gyomorkorgástól. Milyen egyszerű is a könnyűség eme állapotában elsüllyedni! Inni, amíg a gondok kezesbáránnyá nem lesznek.
Inni úgy érdemes, ha az ember tisztán kezdi, így módodban áll ténylegesen átélni, ahogy az alkohol szétárad a sejtjeidben, ahogy lassan-lassan megenyhülsz a világ iránt, és kezded más színben látni. Ez az italozás igazán értékes, felemelő állapota, illik is fölismerni a pillanatot, amikor arra a napra abba kell hagyni.
Inni megnyugvás, a visszatérés az italhoz egyfajta hűség, kapcsolat, becsületbeli ügy. Mert az alkohol megbízható, az üveg ital mindig ott lesz, ahol hagytad előző este, és ha nem voltál túl mohó, maradt benne reggelre is.
Az alkohol öl, butít, és nyomorba dönt.
Az alkohol nem változtatja meg az emberek jellemét, csak felszínre hozza rejtett tulajdonságaikat.
Ha a színész, az orvos, az ügyvéd vagy a cipész megihat egy sört meló után, a futballista miért nem teheti meg?
Funkcionális alkoholistának lenni olyan, mint mondjuk deréktól lefelé béna öltáncosnak. Meg tudod csinálni, csak nem olyan jól, mint mások.
Egy borvidékre mentem elvonóra, csakhogy nyitva hagyjam a lehetőségeimet.
A pia felemel engem. Anélkül átlagos vagyok. És én nem akarok átlagos lenni. Nehéz annak lenni.
.aztán nyúltam
az üvegért
nem voltam
gyenge
éppen hogy
erős:
ahogy megittam
azt a nagyszerű
kortyot
aztán letettem
az üveget:
mindenki
másképp
kerekedik felül
az életen.
Őszintén rémületbe ejtett az élet: hogy mi mindent kell megtennie egy embernek, csak hogy enni, aludni, ruházkodni tudjon. Így inkább ágyban maradtam és ittam. Mikor az ember iszik, a világ ugyanott van körülötte, de legalább egy kis időre elengedi az ember torkát.
Alkohol idézetek, Charles Bukowski idézetek az alkoholról, Mindennapok idézetek
Sohase becsültem valami sokra a szeszes italból merített ihletet. Sőt, babonás meggyőződésem szerint bármilyen mesterséges élénkítés befolyásolja az ember éleslátását munka közben.
Néha-néha iszok pár kortyot, hogy eszembe jusson, miért nem iszom.
Mindig van rá esély, hogy a hölgy alkoholfogyasztása és rossz ítélőképessége romantikus estét eredményez.
A whiskey jó igazságszérum. Megmutatja ki valódi, ki nem.
Csak akkor iszom, amikor nem dolgozom. Munka közben soha. És előtte sem. Ebben a tekintetben rendkívül precíz vagyok. Sőt, ha valaki piásan jön dolgozni, én vagyok az első, aki beköpöm. Igen, időnként iszom. Álságos lenne azt mondani, hogy nem, pláne egy ilyen szakmában, ahol minden nap névnapot, születésnapot, meg ilyen-olyan jubileumot ünnepelünk. A régi nagy színészkollégák is állandóan ittak, csak mindig letagadták. Tulajdonképpen mindenki ivott.
Ha az anya alkoholista, ez rányomja bélyegét a gyermekre. Ha pedig zenei alkoholista – így nevezném, aki csak rossz, selejtes zenével él -, okvetlenül meglátszik a gyermeken.
