Csak akkor iszom, amikor nem dolgozom. Munka közben soha. És előtte sem. Ebben a tekintetben rendkívül precíz vagyok. Sőt, ha valaki piásan jön dolgozni, én vagyok az első, aki beköpöm. Igen, időnként iszom. Álságos lenne azt mondani, hogy nem, pláne egy ilyen szakmában, ahol minden nap névnapot, születésnapot, meg ilyen-olyan jubileumot ünnepelünk. A régi nagy színészkollégák is állandóan ittak, csak mindig letagadták. Tulajdonképpen mindenki ivott.
Ha az anya alkoholista, ez rányomja bélyegét a gyermekre. Ha pedig zenei alkoholista – így nevezném, aki csak rossz, selejtes zenével él -, okvetlenül meglátszik a gyermeken.
Én úgy szoktam mondani, hogy azok közé az emberek közé tartoztam, mert most már nem iszom szinte semmit, akik tudnak nem inni, de nem tudnak keveset inni. Tehát, ha most engem megkínálnál egy pohár borral, akkor azt meginnám, aztán kérnék még egyet. De ha nem kínálsz meg, akkor eszembe sem jut.
Van egy jó tulajdonságom, ha elég, egy kortyot sem tudok inni már. Úgyhogy életemben ha háromszor voltam részeg.
Ha időnként az ember azt mondja, iszom egy pohár bort, azzal magában nincs baj. De ha az ember rendszeresen stresszoldásra, az érzelmei elnyomására használja, ahelyett, hogy szembenézne azzal, amit érez, ami a belső zaklatottságát okozza, az már probléma.
Magyarország évtizedek óta a világ egyik vezető ország az alkoholizmus terén. Mégis, legálisan pusztíthatod magad az alkohollal, de az törvénytelen, ha ugyanezt droggal teszed. Holott az alkohol rombolóbb, mint némelyik drog. Ha Magyarországon bebörtönöznék azokat, akik rendszeres alkoholfogyasztók, akkor igen kevesen maradnának a börtönön kívül.
Örülök, hogy nincsenek alkoholproblémáim, mert ha lennének, nem hinném, hogy abba tudnám hagyni az ivást.
Vannak dolgok, amiket sem a pénz, sem az alkohol nem old meg.