Mi sokfélék vagyunk, talán azért, mert a magyar nagyon tehetséges nemzet. Ne pazaroljuk ezt a tehetséget egymás ellen, hiábavaló dolgokra.
Tudom, hogy a magyaroknak nehéz összetárást hirdetni. Mégis meg kell tennem ezt is. Tehetem, mert bár nem visz rá a lázadó, büszke, egyéni természetünk, felbuzdulásunkban mégis mindig össze tudtunk fogni és ha ököllel az asztalra vágtunk, mondván: „most pedig ezt csináljuk”, csodákat tudtunk művelni. Most pedig olyan időket élünk, amikor mindnyájunknak az asztalra kell csapni, hogy „most pedig összefogunk”.
Ne várjunk csodákat, de bízzunk önmagunkban úgy, hogy azt a szemek villogásából mindenki lássa, mert akkor hinni fognak a szemeknek.
A törvény nem ott kezdődik, amikor meghozzák, hanem ott hogy hogyan hajtják végre.
Az igazság nem sült galamb, az igazságért is becsületesen meg kell dolgozni.
Annak idején azt mondták, a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz. Szerintem ma az ország felépítéséhez is három dolog kell: munka, munka és munka.
Sietnünk kell a magunk megerősödésével és erősebben kell összefognunk, keményebben kell dolgoznunk.
Nem elég jogokat megállapítani és törvénybe fektetni a kötelességeket; a joggal élni, a kötelességeket érezni és gyakorolni kell, akár előírja a törvény, akár nem.
A legtöbb ember csak pillanatnyi nehézségeket lát. Én azonban látok tíz évre sőt évtizedekre előre is nehézségeket. Én előre aggódom a jövő generáció lelki tartalmáért, előre aggódom a szükséges objektivitásért a szubjektivitással szemben és a közérdek szolgálatáért az egyéni érdekkel szemben.
Csak azok számíthatnak a nemzet elitjéhez, akik erkölcsileg magasabban állnak, illetőleg, akik erkölcsileg ott állnak, ahol minden embernek állnia kell. Aki erkölcsileg nem áll ott, az nem tartozik a nemzet elitjéhez, akármilyen állást vagy rangot töltsön is be, bármiféle funkciót végezzen, bárminő ruhában járjon és bármelyik helyén lakjon is az országnak.
Az első törvény az erkölcsi törvény, amelynek egyik leglényegesebb leíratlan paragrafusa az, hogy az erkölcsi törvényt magára értse és csak azután követelje másoktól.
Önvizsgálat szükséges ahhoz, hogy másokat megértsünk.
Az egyedüli jó életforma az, amelyik becsületes. Végelemzésben ez az életforma, ahova az emberiség sok mindenféle tévedés, szélsőséges küzdelmek, egymásnak becsmérlése, stb. után valahogy el kell, hogy jusson, ha egyensúlyi helyzetben akarja hozni önmagát.
Legszilárdabb meggyőződésem, hogy nemzetet csak igazmondással lehet nevelni.
A magyar ember igazán azt tiszteli, aki tiszta életű és egyenes, akinek tehát a fegyverei is mindenkor tiszták.
A nemzetnek három főkincse van: a nemzet becsülete, függetlensége és nagysága.
Minél kevesebb a becsületesség, minél kevesebb a tisztaság, annál több rendelet, annál több törvény kell, viszont annál kevesebbet használ.
