Jó gyerek nem bántja meg a szüleit – tartja a közkeletű bölcsesség. De azokban a helyzetekben, ahol a szülőnek valóban jó gyereke van, aki nem szeretne mást, mint élni szabadon, ez a bölcsesség már nehéz teherré válik.
Tari Annamária
pszichológus és pszichoterapeuta
Könnyű majd rátalálni egy olyan férfira, aki virágot lengetve tankkal jön, de igazi társra csak egy olyan férfiban találhatunk, aki csendesebben beszél és nem az ütvefúró van a kezében, mert nem győzelmi mámort keres, hanem valakit, akinek a kezét foghatja.
Nagyon jó dolog fantáziálni, fürdőkádban ülve pedig egyenesen isteni, de mértékkel. Pontosabban néha ütköztetni kell a valóság és a fantáziák világát.
A bizalom olyan érzelem, amelyet egy másik ember felé csak az tud érezni, aki önmagával jó érzelmi kapcsolatban van, képes arra, hogy önértékelését pozitív tartományban tartsa, és nem vár egyfolytában külső megerősítést. Azok viszont, akiknek saját magukról a véleménye valójában negatív, úgy érzik egy-egy csalódás után, hogy: „Tulajdonképpen megint az történt, ami mindig – nem kellek senkinek…”
Veszteni (…) csak akkor fogunk, ha kiállunk a játékból. Amíg benne vagyunk, mindig van lehetőség újítani valamit. Ez az élet.
Sok nő vágyna arra, hogy „ígérjék meg neki, minden rendben lesz” – és ez egy ősi vágy minden nőben. De a férfiak is hasonlóra vágynak, csak nem kommunikálhatják.
Az élet mindig hoz megoldandó feladatokat és nehézségeket. Egy párkapcsolat léte és fennmaradása jócskán múlik azon is, hogy ezt a felek képesek-e együtt észlelni és megoldani, avagy inkább az történik, hogy az egyik félreáll, hogy a másik odaférjen, és csináljon valamit.
A XXI. században a fiatalok nem is egy hegyet kell hogy valahogy meghódítsanak, hanem hegyláncokat.
Egy szülőnek (…) teherbírónak kell lennie, akkor is, ha azt érzi, ehhez már se kedve, se ideje, sőt legszívesebben (ha lehetne varázsolni) visszacsinálná az egészet.
A határok kijelölése és ezen keretek fenntartása a szülő feladata. A gyerek feladata pedig az, hogy ezeket megpróbálja átlépni, hogy kísérletezik az érzelmeivel és a lehetőségeivel, miközben érzi azt is, hogy a szülei tartják a kontrollt, és nem engedik ki a kezükből a gyeplőt.
Egy kudarc, bár nem jó érzés a feldolgozása, mégis gazdagítja az ember személyiségét egy hatalmas tapasztalattal.
Az online boldogságparádé elhozta a mélységes csalódottságot a valódi élettel szemben.
Van olyan helyzet, amikor egy szorongó ember azért is képes szorongani, mert nem szorong éppen.
Az élet nem szorongáskeltő. De azzá tudjuk tenni érzelmeinkkel és tudattalan választásainkkal. Ha mindig olyan embereket választunk, akik maguk is hasonló érzelmi attitűddel rendelkeznek, vagy ha tudattalanul folytonosan olyan élethelyzeteket alakítunk, melyekben beigazolhatóvá válik minden korábbi gyanakvásunk.
Az a szülő, aki elhiteti önmagával, hogy a világ nem változott, valójában vakká és süketté teszi magát a gyereke felé, aki érzékelve ezt az ellenállást, egyre kevesebbet fog kommunikálni otthon, jóllehet egyre kevésbé érzi magát komfortosan a saját életében.
Emberi vonásunk, hogy társas kapcsolatokra van szükségünk. Megtehetjük, hogy úgy teszünk, mintha ezek nélkül is lehetne élni, de olykor nagy árat kell fizetni ezért. A biztonságot adó magány egyben szorongással is fenyeget, ami a külvilágot még veszélyesebbnek, az embereket ijesztőbbnek mutatja.
Sokkal nehezebb megtanulni úszni, ha az ember egyszer csak az óceánban találja magát, ahol a legkisebb hullám is négyméteres, mint akkor, ha szólnak neki, hogy indul az úszótanfolyam a helyi uszodában.
Egy jól működő párkapcsolat érdekében érdemes leiratkozni a Facebookról, és helyette inkább egymásra figyelni, valódi figyelemmel és érzelmekkel. Az élet amúgy is hordoz nehéz helyzeteket, megoldandó problémákat és olyan kríziseket, amelyeket egy párnak együtt kell megoldani. Erről is szólna többek között egy kapcsolat: az egymás mellettiségről, a támogatásról és arról a bizalomról, amely nem igényli az állandó ellenőrzést.
Az életben kevés dolog halad tervszerűen. De sokat lehet tenni azért, hogy valamennyire azért úgy menjen. Tanulni kell, erőfeszítéseket tenni, kísérletezgetni és főleg bátornak lenni.
Ha valakiben van elegendő rugalmasság az új befogadására, akkor tanulni is képes majd, vagyis fejleszteni önmagát és előlépni a saját életében. Aki reális célokat tűz ki maga elé, tisztában van a képességeivel és értékeivel is. Ha nem ezt tesszük, az élet könnyen olyan agárversennyé válhat, ahol állandóan a műnyúl után rohanunk, soha el nem érve azt.