Erényt csak önismeret és Isten megismerése által nyerhettek.
Akaratotokat senki nem képes megtörni, ha ti nem egyeztek bele.
Az a katolikus, aki hűen, következetesen megtartja Isten parancsolatait, élő tagja marad Krisztus Egyházának. Aki pedig Krisztus Egyházának tagjaként kitartóan imádkozik, annak imáit, egyesülve az Egyház imáival, Krisztus érdemei által az Egyház tárja az Úristen elé – akkor is, ha imádkozása közben szándéka ellenére el-elkalandoznak a gondolatai.
Soha nem szabad semmire visszatekintenetek, és imádkozásotokat semmilyen okból nem szabad megszakítanotok, kivéve, ha ezt az engedelmesség vagy a szeretet követeli meg. Mert az ördög pont az ima alatt zaklatja a leginkább a lelketeket – sokkal gyakrabban, mint bármilyen más tevékenységeteknél.
És miből ismerhető fel, hogy egy hit élő-e vagy sem? Az erények állhatatos gyakorlásából.
És mi, nyomorúságos nyomorultak, mindig letérünk a fény útjáról és a sötétség útján járunk, ahol az örök halál van.
És eszi ezeket a gyümölcsöket saját akaratának ízlése szerint, azaz önként esik a halálos bűn vétkébe, amit az önszeretet érlel. Ó, tudod, mennyire veszedelmes ez? Annyira, hogy megfosztja az embert az önismeretétöl, amelyből az alázatosság erényét megszerezhetné.
Az ördög azt kínálja az embernek, amit annak lelke kíván és megkapni szeretne.
Hirdessétek az Igazságot, mintha milliónyi hangotok lenne. A csend az, ami megöli a világot.
Isten nem akar mást, csak a mi megszentelődésünket, és mindent azért ad — szorongatást, vigasztalást és kísértést egyaránt —, hogy megszentelődjünk általuk. És ezért a hívő lélek türelmes, mert nem siránkozhat és nem is szabad siránkoznia a saját javán.
A bűnnel az ember elveszíti a teremtésben kapott méltóságát, és az ördög adósa lesz.
A lélektől a kegyelem életét senki sem veheti el, ezért senki sem árthat neki annyit, amennyit árt önmagának, amikor gyűlölködik. Az embert a gyűlölet és a szeretet emeli fel a keresztre.
A halál fája ez, aminek gyökerei a gőgben vannak. A gőgből születik az önszeretet és az önszeretetből a gőg; mert amint az ember ilyen szeretettel szeret, eltelik önmagával és összes gyümölcsei halált szülnek, megfosztvána lelket a Kegyelem életétől.
A lélek, aki ismeri önmagát, a legnagyobb kegyelemnek tartja a szenvedést.
Nem akkor nyered el jutalmad, ha belekezdesz valamibe, hanem egyedül és csakis akkor, ha kitartasz mellette.