– Kihez beszél?
– Magamhoz. Jó barátok vagyunk.
Rejtő Jenő
1905. márc. 29. - 1943. január 1.
magyar író, kabaré- és színpadi szerző, filmíró
Hol az a sokat hangoztatott szerelem?! Ki látta? Az illető tartsa fel a jobbik eszét.
-Ha egy nő hazudik, csal, bűnöző, gyilkos, tébolyult, züllött, még nem a legrosszabb.
-Hát akkor mi a legrosszabb?
-Ha mást szeret!
Az ördög sem rokonszenves, és mégis jobban kedvelik, amikor gonosz, mintha bölcsődalokat énekelne. Az ember ragaszkodik az illúzióihoz.
Az emberi részvét éppen fordítottja egy kirándulásnak. Mennél távolabb fekszik térben a szánalom célja, annál gyorsabban eljut hozzá megértő embertársainak szíve!
És most az dobja rám az első követ, aki nem fél attól, hogy szájon vágom!
Higgyék el, hogy van abban valami, ami orgyilkosságra emlékeztet, midőn hallószervünkkel hátulról ledöfjük egy másik ember titkát.
Sajnos uram, ha egy asszony molesztálni akarja a férjét, legyőzi a halált is.
Kész szerencse, hogy a férfiaknak nincs eszük. Ön természetesen kivétel. Magának sincs esze, de nem férfi.
– Már kezdhet más hülyét keresni helyettem.
– Olyat, mint te, nem találok! – sírta a leány.
Természetesen két holtrészeg ember elmeállapota akkor is kevés eltérést fog mutatni, ha az egyik józan állapotban normális.
Mert az én szeretetem öl, butít és nyomorba dönt.