A vallás nélkül nem lehet megérteni a kultúrát, a kultúra nélkül nem lehet megérteni a politikát.
Ma már minden csak kommunikáció – nincs igazi politika. A huszadik század elején még elég volt lenni. Aztán a huszadik század derekától már látszani is kellett. Mára átléptünk a huszonegyedik századba: már nem is kell lenni, elég látszani. Eleinte elég volt a politika, aztán kellett a politika és a kommunikáció, ma már elég csak a kommunikáció. A kommunikáció átvette a politika helyét. Nem országot kell vezetni, hanem a pillanatot kell uralni.
Amikor a rendszerváltást követően Csurka István leírt egy kifejezetten fajelméletre hajazó szöveget, a balliberális értelmiség részéről nem az volt a reakció, hogy üljünk le frontálisan vitatkozni Csurka Istvánnal, mert ez védhetetlen – hanem gyújtsunk meg egy gyertyát, meg fogjuk meg egymás kezét, nézzünk az égre, és kiáltsuk, hogy soha, soha, soha többé! Nyissunk ki esernyőt, hogy nehogy ránk essen a barna eső, és ilyen üres, teátrális gesztusokba meneküljünk a vita elől. Vajon miért nem akartak vitatkozni? Élnék a gyanúperrel, hogy azért, mert egy vitának többféle kimenetele lehet. Egy vitát el is lehet veszíteni, ha az ember nem elég felkészült, vagy ha nagyon ki van számítva intellektuálisan a tartalékaival. Egy elhatárolódást azonban nem lehet elveszíteni. Egy elhatárolódásnak a kimenetele halálbiztos: el lesz határolódva. Gyávább, de kiszámíthatóbb lépés.
Ez a legnagyobb válságunk, hogy nincsenek államférfiak, már csak szavazatszerző, gátlástalan politikai vállalkozók vannak. Mindenki Kasza Tibi lett. Kasza Tibiről azt tudjuk, hogy ő a legnagyobb lájkmágnes a Facebookon. Mit jelent ez? Azt jelentené, hogy Kasza Tibi az, akit a legjobban szeretnek az emberek? Ellenkezőleg. Az emberek egy bizonyos embertípust szeretnek a legjobban – ezt egy vastag könyvben leírták, Kasza Tibi ezt a könyvet megvette, és a tartalmát alkalmazta magára. Tehát nem Kasza Tibihez tartoznak a lájkok, hanem a lájkokhoz tartozik Kasza Tibi. A politikával ugyanez a probléma: mindenki Kasza Tibivé vált. Nem arról van szó, hogy vannak bizonyos politikusok, akiknek a programját óhajtja a tömeg, és ők ezért kapják a lájkokat.
A főzés nincs egy szinten a művészetekkel, mondjuk az irodalommal, a festészettel vagy a filmmel, amelyek az ember pszichéjét szólítják meg. A psziché képes a katarzisra, a nyálkahártya meg a gyomor nem képes rá.
A magyarok nem azért esznek, hogy éljenek, hanem azért élnek, hogy egyenek. Az ételhordó leplezi le ezt. A magyar emberek már konfitálnak, marinálnak meg szuvidálnak, már sztárszakácsok receptkönyveiből főzőcskéznek, kurkumával fűszereznek, azt képzelik, hogy ez a burzsoá rongyrázás majd nagypolgári nívót ad az életüknek, pedig nem ad.
A nemzetközileg ismert sztárszakácsoknak itthon is megvannak a helytartói, akik az elit életmódjával frusztrálják a magyarokat, értem ezalatt a konfitált libacombot, a marinált amurt, a szuvidált, ragacsos sertésoldalast meg a sok-sok hozzávalót, eljárást és fűszernövényt.
Ha a kisembernek adsz nagyon-nagyon sok pénzt, akkor az történik vele, ami Móricz Zsigmond novellájában Kis Jánossal: halálra eszi magát. A tömegtől nem telik többre, és ez nem véletlen, hisz annyit nélkülözött, hogy ha van mit ennie, akkor azt mind meg is kell zabálnia.
Amelyik műfajban megnyilvánulok, azt próbálom meghackelni – legyen szó annak a műfaji sajátosságairól, a szellemiségéről, a formavilágáról vagy a jellegzetes kliséiről. Azt vizsgálom, hogy melyek az adott terület jellemzői, és ezeknek mik a társadalmi-kulturális hatásai.
Ha én definiálok valamit, akkor az leválik rólam, mert kívülről szemlélem.
A hit az egyetlen teremtő erő.
A mindenség apja.
A szeretet az egyetlen éltető erő.
A mindenség anyja.
Aki megtagadja apját, elveszti világosságát.
Aki megtagadja anyját, elveszti melegségét.