2014-ben grid kid voltam az Ausztrál Nagydíjon, én tartottam Daniil Kvyat zászlóját a rajtrácson. Az ő helye azonban üres maradt, mert a kivezető körén megadta magát az autója. Ott álltam az üres rajthely előtt… Pár éve összefutottunk, és akkor elmeséltem ezt neki. Vicces, milyen kicsi a világ! Kilenc éve zászlót tartottam, most pedig a mezőny tagja vagyok.
A McLarennel végtelenül simán ment minden. Egy teljesen sallangmentes szerződést raktak le elém, ami azt éreztette velem, hogy maximálisan bíznak bennem, és hogy egyértelműen engem akarnak. Ez volt a döntő tényező! A McLaren világos jövőképet vázolt fel nekem, aminek örültem, mert addig a pontig elég zavaros volt, mi vár rám.
Sokat tanultam Fernandót figyelve, ő tudja, hogy kell világbajnok csapatot építeni maga köré. Elképesztő volt látni, hogy a vezetés mellett mennyi mindenre figyel! Komoly inspirációt jelentett.
A legnagyobb erősségem szerintem a kiegyensúlyozottság volt, és szeretném azt gondolni, hogy a kiegyensúlyozott gyorsaság. Nem volt azonban minden zökkenőmentes, hiszen a Forma-3-ban egyszer sem kvalifikáltam magam az első sorba. Az akkori csapattársam, Logan Sargeant egy ponton zsinórban három pole-t szerzett, én pedig soha nem értem oda az első két hely valamelyikére az időmérőkön. A versenyeken viszont jól mentem, mindig hoztam egy magas szintet, és emiatt lehettem bajnok.
A motorsport egyik legnépszerűbb kérdése, hogy a versenyző vagy az autó számít inkább? A válasz az, hogy a kettő keveréke. A technikának rendkívül fontos szerepe van a sikerekben, különösen a Forma-1-ben, ahol a csapatok maguk építik az autókat. Mindig nagyon érdekelt ez az oldala is a sportnak, és érdemes erről is tudni ezt-azt. Sokat segített versenyzőként!
Az iskolában télen főleg rögbiztek a diákok, amit én azonnal kizártam. Nem vagyok az a rögbi-alkat! Ráadásul elég sérülésveszélyes sport, és nem akartam veszélybe sodorni a versenyzői karrieremet, főleg úgy, hogy már voltak szponzoraim. Krikettezni viszont beálltam! Egy mérkőzésen játszottam a legjobbak között. A hatodikosoknak vizsgáik voltak, én pedig bekerültem a keretbe. Ott van a nevem. Ez volt a 15 perc hírnevem krikettben!
2020-ban olyan jól sikerült a Forma-3-as szezonom, hogy attól kezdve a tanulás a háttérbe szorult. Az utolsó évben az óráim nagyjából harmadán voltam csak ott úgy, hogy ott laktam a suliban. Szerencsére ez nem okozott problémát, mert több sportoló is tanult ott, főleg rögbi- és krikettjátékosok. Az iskola mindenkit támogatott, amíg az érettségin hoztuk az elvárt szintet.
A szüleim mindig engedtek versenyezni, azzal feltétellel, hogy a jegyeim nem romolhattak. Ezt főleg akkor kérték rajtam számon, amikor még Ausztráliában indultam futamokon. Akkor még nem lehetett tudni, van-e jövőm a motorsportban. Keveseknek adatik meg, hogy ebből élnek meg.
Én vagyok az első versenyző a családunkban, bár az érdeklődés az autók iránt generációk óta megvolt. Nagypapám és édesapám is szerelő volt, utóbbi pedig az autóiparban indított vállalkozást. Emiatt természetesen én is beleszerettem az autókba, majd minden apám egyik üzleti útja után kezdődött. Az Egyesült Államokból hazahozott egy távirányítású autót, amivel eleinte otthon a kertben és a suli sportpályáján gyakoroltam. Ekkor 6-7 éves voltam, majd nem sokkal később elkezdtem versenyeken indulni.
Légy első, amikor hallgatni, s utolsó, amikor beszélni kell.
Charles Leclerc, Lewis Hamilton, Max Verstappen, Oscar Piastri