Oscar Piastri

2014-ben grid kid voltam az Ausztrál Nagydíjon, én tartottam Daniil Kvyat zászlóját a rajtrácson. Az ő helye azonban üres maradt, mert a kivezető körén megadta magát az autója. Ott álltam az üres rajthely előtt… Pár éve összefutottunk, és akkor elmeséltem ezt neki. Vicces, milyen kicsi a világ! Kilenc éve zászlót tartottam, most pedig a mezőny tagja vagyok.

A McLarennel végtelenül simán ment minden. Egy teljesen sallangmentes szerződést raktak le elém, ami azt éreztette velem, hogy maximálisan bíznak bennem, és hogy egyértelműen engem akarnak. Ez volt a döntő tényező! A McLaren világos jövőképet vázolt fel nekem, aminek örültem, mert addig a pontig elég zavaros volt, mi vár rám.

Sokat tanultam Fernandót figyelve, ő tudja, hogy kell világbajnok csapatot építeni maga köré. Elképesztő volt látni, hogy a vezetés mellett mennyi mindenre figyel! Komoly inspirációt jelentett.

A legnagyobb erősségem szerintem a kiegyensúlyozottság volt, és szeretném azt gondolni, hogy a kiegyensúlyozott gyorsaság. Nem volt azonban minden zökkenőmentes, hiszen a Forma-3-ban egyszer sem kvalifikáltam magam az első sorba. Az akkori csapattársam, Logan Sargeant egy ponton zsinórban három pole-t szerzett, én pedig soha nem értem oda az első két hely valamelyikére az időmérőkön. A versenyeken viszont jól mentem, mindig hoztam egy magas szintet, és emiatt lehettem bajnok.

A motorsport egyik legnépszerűbb kérdése, hogy a versenyző vagy az autó számít inkább? A válasz az, hogy a kettő keveréke. A technikának rendkívül fontos szerepe van a sikerekben, különösen a Forma-1-ben, ahol a csapatok maguk építik az autókat. Mindig nagyon érdekelt ez az oldala is a sportnak, és érdemes erről is tudni ezt-azt. Sokat segített versenyzőként!