2001. április 6. -
ausztrál autóversenyző
Az iskolában télen főleg rögbiztek a diákok, amit én azonnal kizártam. Nem vagyok az a rögbi-alkat! Ráadásul elég sérülésveszélyes sport, és nem akartam veszélybe sodorni a versenyzői karrieremet, főleg úgy, hogy már voltak szponzoraim. Krikettezni viszont beálltam! Egy mérkőzésen játszottam a legjobbak között. A hatodikosoknak vizsgáik voltak, én pedig bekerültem a keretbe. Ott van a nevem. Ez volt a 15 perc hírnevem krikettben!
2020-ban olyan jól sikerült a Forma-3-as szezonom, hogy attól kezdve a tanulás a háttérbe szorult. Az utolsó évben az óráim nagyjából harmadán voltam csak ott úgy, hogy ott laktam a suliban. Szerencsére ez nem okozott problémát, mert több sportoló is tanult ott, főleg rögbi- és krikettjátékosok. Az iskola mindenkit támogatott, amíg az érettségin hoztuk az elvárt szintet.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
A szüleim mindig engedtek versenyezni, azzal feltétellel, hogy a jegyeim nem romolhattak. Ezt főleg akkor kérték rajtam számon, amikor még Ausztráliában indultam futamokon. Akkor még nem lehetett tudni, van-e jövőm a motorsportban. Keveseknek adatik meg, hogy ebből élnek meg.
Én vagyok az első versenyző a családunkban, bár az érdeklődés az autók iránt generációk óta megvolt. Nagypapám és édesapám is szerelő volt, utóbbi pedig az autóiparban indított vállalkozást. Emiatt természetesen én is beleszerettem az autókba, majd minden apám egyik üzleti útja után kezdődött. Az Egyesült Államokból hazahozott egy távirányítású autót, amivel eleinte otthon a kertben és a suli sportpályáján gyakoroltam. Ekkor 6-7 éves voltam, majd nem sokkal később elkezdtem versenyeken indulni.
