A fejfájás egyfajta önostorozás. Ha legközelebb megfájdul a fejed, gondold át, mennyiben és miért hibáztatod magad.
Meggyőződésem, hogy az iskolában a legfőbb tantárgy „a gondolkodás mechanizmusa” kéne legyen. Még nem sikerült rájönnöm, mi haszna van a gyerekeknek abból, hogy bemagoltatnak velük egy csomó évszámot. Szerintem ez a szellemi energiák pocsékolása. Ha rajtam állna, én ilyen tantárgyakat vezetnék be az iskolákba: hogyan működik az elme, hogyan bánjunk a pénzünkkel és fektessük azt be, hogy megteremtsük anyagi biztonságunkat; mit kell tennünk, ha jó szülőkké akarunk válni; melyek az egészséges emberi kapcsolatok kritériumai; miként alakíthatjuk ki és őrizhetjük meg önbecsülésünket és önbizalmunkat.
Felemelő érzés lesz tapasztalnod, hogy nem gondolataid tehetetlen áldozata, hanem elméd tudatos irányítója vagy.
A stressz félelmi reakció az élet szüntelen és elkerülhetetlen változásaira.
Mivel az önbecsülés arról szól, hogy mit gondolsz magadról, tökéletes szabadságodban áll azt gondolni, amit akarsz. És miért is akarnál keveset gondolni magadról?
Nem változtathatunk meg másokat, ezért hagyjuk békén őket. Rengeteg energiát pocsékolunk el arra, hogy másokon próbálunk változtatni.
Nem élhetünk ugyanúgy, mint a múltban, miközben azt várjuk, hogy az életünk jobb legyen.
Amit a világnak adsz, visszaáramlik hozzád.
Ha mindig másodikként tekintesz önmagadra, nehéz azt érezned, hogy megérdemelsz valamit.
A szeretet a leghatásosabb gyógyító erő.
Ha nem bocsátunk meg valakinek, ezzel korántsem az illetőt bántjuk, hanem saját magunkat. Ez már nem az ő gondja, hanem a miénk.
Néha inkább meghalnánk, semmint beidegződéseinken változtassunk. Meg is halunk. Sok ember inkább a halált választaná, minthogy megszokott ételeiről lemondjon. Meg is halnak.
Ahhoz, hogy egy gyermek fejlődjék, és kibontakozzék, szeretetre, elfogadásra és dicséretre van szüksége. Nevelőinknek nem muszáj szidalmazniuk ahhoz, hogy rámutassanak, mit csinálhatnánk „jobban”. A bennünk élő gyermek továbbra is igényli ezt a szeretetet és biztatást.
A tudatosság az első lépés a változás és gyógyulás folyamatában.
A szeretet soha nem rajtad kívül, mindig a bensődben lakozik. Aki jobban szeret, az szerethetőbbé is válik.
Ha megtanuljuk szeretni önmagunkat, gondolkodásunk átalakul, felépítjük önérzetünket és önbecsüilésüinket, és engedélyt adunk az életnek, hogy átadja mindazt a jót, ami a tarsolyâban van.
Mi hívjuk létre élményeinket, valóságunkat, és benne mindenkit.
Amit „hibaként” könyvelünk el magunkban, nem egyszer személyiségünk megkülönböztető jegye. Ettől válunk egyedivé és páratlanná. A természet sohasem ismétli önmagát.
