A történelem az emberiség emlékezete, múltjának krónikája. Az ilyesfajta tudás szükségszerűen szelektív és korlátozott.
John Lukacs
10 idézet
1924. január 31. - 2019. május 6.
Széchenyi-nagydíjas, Pulitzer-díjra jelölt, magyar származású amerikai történész
A történelmi gondolkodás még mélyebben hatott a regényírókra, mint ahogy a regény a történészekre.
A féligazságok veszélyesebbek – és szívósabbak –, mint a hazugságok.
A történész számára az egyes szavak megválasztása és alkalmazása nem csupán stiláris, hanem erkölcsi döntés (amiként minden embernél, aki szóra nyitja a száját).
Nem sokan ismerték fel (miként még ma is kevesen), hogy a demokrácia előretörésének egyik velejárója az infláció – emberek, eszmék, értékes javak, sőt a pénz felhígulása.
Egy összeurópai bevándorlási politika nélkül, amely végső esetben a kényszerítő eszközöktől sem riad vissza, nem lehet és nem is lesz valamit is érő „Európa”.
Napóleon mondta egyszer, hogy a háború és a prostitúció olyan szakma, amelyben a műkedvelők gyakran többet érnek, mint a hivatásosak.
A nacionalizmus lényege egyfajta demagógia. Egy igazi katolikus nem lehet nacionalista, de patrióta igen.
A hitet nem szabad sem történésznek, sem társadalomtudósnak, sem senki másnak túlanalizálni. Az ember azt hiszi, amit hinni kíván. Ez egyszerű, egyben mély dolog, és ennek nincsenek pszichoanalitikai eredői.
A magyar állam nagy sorsfordulója a huszadik században nem 1956-ban történt, sem 1947-ben, de még 1944-ben sem. Trianon volt az. 1920-ban vége lett a nagymagyar királyságnak. Helyette létesült a csonkult, kismagyar állam. Azóta hozzászoktunk. Az egész Kárpát-medencét birtokló Nagy-Magyarország helyett a Közép-Dunát uraló kisállam lett belőlünk. […] A második világháború vége felé akárki vezette volna az ország ügyeit, sorsán lényegileg (részletekben talán igen) nem változtathatott volna. Az első világháború végén egy nagy magyar államférfi megmenthette volna az északi és a keleti veszendő területek jó részét, magyar lakosságukkal együtt. Trianon volt a magyar állam történetének fordulópontja; 1944-45 a magyar nemzeté; 1956 októbere a magyar népé. Azóta nemzet és nép között disztingválni nem lehet.[…]