A szabadság nem abban áll, hogy azt tesszük, ami nekünk tetszik, hanem abban, hogy jogunk van arra, hogy azt tegyük, amit nekünk kell.
II. János Pál
60 idézet
1920. május 18. - 2005. április 2.
eredeti nevén Karol Józef Wojtyła, lengyel bíboros, a római katolikus egyház 264. pápája
Szembesülünk a hatalmas és drámai harccal, ami a rossz és a jó, a halál és az élet, a „halál kultúrája” és az „élet kultúrája” között zajlik. Nemcsak, hogy szembesülünk vele, hanem a konfliktus közepén találjuk magunkat: mindannyian részesei vagyunk, és mindannyian osztozunk benne azzal az elkerülhetetlen felelősséggel, hogy feltétel nélkül az élet pártjára álljunk.
Nem gyengeségeink és kudarcaink összegzése vagyunk, mi az Atya szeretetének összege vagyunk és a valódi képességünk az, hogy Fiának, Jézusnak képévé váljunk.
Még sohasem volt az Egyháznak annyi alkalma és lehetősége, mint manapság, hogy az Evangéliumot a szó és a tanúságtétel révén minden emberhez és minden néphez eljuttassa.
A keresztény ember győzelemre hivatott Krisztusban. Ez a győzelem elválaszthatatlan a nehézségektől, sőt a szenvedéstől is, ugyanúgy, ahogy Krisztus feltámadása elválaszthatatlan a kereszttől.
Ne féljetek szentek lenni! Tegyétek az új évezredet a szentek korszakává!
A tettekben megnyilvánuló szeretet kimondhatatlanul nagy erőt kölcsönöz a szavakkal kimondott szeretetnek.
Az egyéni szabadság korlátozása úgy tűnhet, hogy az valami negatív és kellemetlen dolog, de a szeretet által pozitív, örömteli és kreatív dologgá válik. A szabadság a szeretet kedvéért létezik.
Az emberek bajai nem abból származnak-e, hogy nem tudnak nyugodtan ülni otthon a szobájukban?
Isten gondviselése, tevékeny jósága s üdvözítő terve kiterjed mindenkire.
A keresztény család mint „kicsi egyház” a „nagy Egyházhoz” hasonlóan arra hivatott, hogy a világ számára az egység jele legyen és ily módon részt vegyen prófétai feladatában, a tanúságtételben annak a Krisztusnak országa és békéje mellett, aki felé az egész világ halad.
A nagy feladat – melynek megoldása az emberi társadalom megújításához korunkban annyira szükséges – abban áll, hogy újra fölfogjuk az élet alapvető értékeinek végső értelmét.
Nem az a küldetésünk, hogy elvont igazságokat hirdessünk. Az evangélium örömhíre nem elmélet és nem ideológia. Az evangélium élet!
A férfi hivatása arra szól, hogy önmaga ajándékozását, férji és apai szerepét a családi közösségen belül, a házastársi kapcsolatban élje meg.
Az imádság megerősíti a család erejét és lelki összetartozását azáltal, hogy részesíti Isten saját „erejében”.
Annak a kapcsolatnak, mely az ember szabadsága és Isten törvénye között fönnáll, eleven székhelye a személy „szívében”, más szóval erkölcsi lelkiismeretében van.
A házasságban és a családban a kapcsolatok egész szövevénye valósul meg a személyek között (a házastársi közösség, az apaság és anyaság, a gyermeki és testvéri kapcsolat), s ezek révén minden ember bekapcsolódik az „emberiség családjába” és „Isten családjába”, amely az Egyház.
Az együtt imádkozó család együtt marad.
A hit és az ész (fides et ratio) két szárny, amelyekkel az emberi szellem fölülemelkedik az igazság szemlélésére. Maga Isten oltotta az emberek elméjébe a törekvést, hogy meg akarják ismerni az igazságot és önmagukat, és Istent megismerve és szeretve eljussanak önmaguk teljes igazságához.
Az erkölcsi rossz nem az anyag valamilyen hibájára vezethető vissza, hanem inkább egy seb, mely az emberi szabadság rendetlen gyakorlásából származik.