Már többször szóba hoztam az akváriumos példát. Ha egy hal beteg, akkor is az marad, ha gyógyítás nélkül átteszed egy másik akváriumba. A Manchester Unitednél is hasonló a gond. Nem mindig az edzővel van a baj. Sokkal mélyebben gyökerezik. Ha én lennék a klub elnöke, egyértelművé tenném, szerintem mi a rossz.
Az angol Premier League a világ legnehezebb bajnoksága, minden csapat jó, mindegyik harcol, mindegyik fut, minden játékos kiváló erőben van, egyszerűen nincsenek könnyű meccsek.
Jegyezzék meg, amit most mondok. Egyszer egy nagy klub tulajdonosa leszek. Ez biztos.
(2024. december 27. – Globe Soccer Awards díjátadó, Dubai)
Hát, nem vagyok az a fajta ember, aki egész nap otthon tud ülni, hogy végignézzen egymás után négy vagy öt meccset. Nem mintha nem imádnám a focit, csak nem szeretem tévén nézni. Inkább játszani szeretek.
Tudom, hogy sok gyerek csodál, és miattuk is mindig igyekszem a lehető legjobb játékot bemutatni. Személy szerint nincs konkrét példaképem más sportolók között, bár elismerem, van pár fantasztikus karrier a labdarúgásban, a kosárlabdában, az atlétikában, a Formula–1-ben, a teniszben… ezeket mind követem és csodálom.
Szeretném, ha példaképként emlékeznének rám, nagy focistának tartanának, aki mindig a maximumot adta a nézők kedvéért, és aki mindent megnyert, amit csak lehetett.
A provokációt igyekszem ignorálni, egyszerűen a fociban nincs helye az ilyesminek. Aki ezzel tölti az idejét az hibát követ el.
Amikor a pályára lépek, nincs bennem félsz. Az ellenfél védői nem zavarnak, egyszerűen a dolgukat végzik ők is. Nem hiszem, hogy bárki is szándékosan sérülést akarna okozni. A játékosok kilencvenkilenc százaléka őszinte, és egyszerűen mindent bele akarnak adni a saját csapatukért. Nyilván van, aki szabálytalanul próbál szerelni – máshogy nem tudnának. De ezzel nem foglalkozom túl sokat.
Igyekszem odafigyelni a testemre, ez fontos része az életemnek, a szakmámnak. Nincs szó semmilyen különleges gyakorlatokról, egyszerűen csak edzek. Azt eszem, ami jól esik, de mindig csak mértékkel. Szerencsés génjeim vannak, nem vagyok hízékony, de a kemény edzésekre szükség van, hogy fenntartsam a kondíciómat.
A focisták is emberek, és ami a hétköznapokban történik velünk, azok ugyanúgy befolyásolnak minket, mint bárki mást. De minél professzionálisabb szinten tart valaki, annál erősebbnek kell lennie, annál jobban oda kell figyelnie, hogy ezek a dolgok a pályán ne látszanak. Ezért fizetnek minket.
Mi a leggyengébb pontom? Nem is tudom. Igyekszem minden téren elérni a legjobb formát, nemcsak a kondíciómat tekintve, hanem mentálisan is. Nem tudok egyetlen dolgot kiemelni, amin sokkal többet szoktam dolgozni. Igyekszem egyre jobb lenni.
Egy vesztes meccs után hazaérve néha még anyámmal sem beszélek. A családom ismer, tudják, milyen a hangulatom ilyenkor. Nehezen viselem, és volt már párszor, hogy elsírtam magam egy-egy vereséget követően.
Nem számít, hol játszunk, ki ellen játszunk, minden meccsen azért megyek ki a gyepre, hogy mindent beleadjak, a legjobbat hozzam ki magamból, mindent megtegyek a győzelemért.
Mindig törekszem a gólszerzésre, a jó játékra, a csapat segítésére. De nem szoktam azt gondolni, hogy minden egyes mérkőzésen köteles vagyok gólt lőni. Aki így gondolkodik, az a végén egyáltalán nem fog gólt szerezni. Ha megvannak az adottságok és a megfelelő felkészültség, akkor a gólok maguktól jönnek. Úgyhogy nem is szoktam kétségbe esni, ha éppen nem sikerül. Ha jól játszom, ha a csapat is jól játszik, akkor a gólok sem maradnak el sokáig.
A góllövő technikám olyan titok, amit sohasem fogok felfedni. Egyszerűen eldöntöm, melyik oldalra fogok lőni, felmérem a kaput, a kapust és a védőket, majd lövök. Közben azt mondom magamnak: lőj egy szépet, Ronaldo!
A cselezés a játékom lényegét jelenti. Gyerekkorom óta így játszom. Szeretek cselezni, legyőzni az ellenfelet. Tudom, hogy sokan idegesek lesznek, egy-egy biciklicseltől vagy sarkazástól. Nem az ellenfeleimből akarok bohócot csinálni, egyszerűen ilyen a játékstílusom. Ezen Angliában sem változtattam, és nem fogok rajta változtatni se Spanyolországban, se Brazíliában.
Elfogadom, hogy lehetnek rossz sorozatai az embernek, de ettől nem szabad feladni.
Már mindent megnyertem, amit meg lehet nyerni, de sohasem fogom megunni. Amíg vissza nem vonulok, mindig nyerni akarok. Egyszerűen ilyen vagyok.
