1920. augusztus 16. - 1994. március 9.
német származású amerikai költő, író
A lányok jól mutattak messziről, ahogy ruhájukon és hajukon átsütött a nap. De ha közelebb mentél hozzájuk, és meghallottad, mi jött ki az agyukból a szájukon át, legszívesebben azonnal lyukat ástál volna egy dombba, hogy elbújhass ott egy géppisztollyal.
A nő olyan, mint a teljes állás. Az embernek pedig meg kell válogatnia, mivel foglalkozik. Főleg, ha az az állás érzelmileg is kimeríti.
Egy nő mindig meg akarja találni egy férfi legbensőjét, és meg akarja szelídíteni, át akarja formálni azt; de egy bölcs férfi sosem mutatja meg egy nőnek a lelke legmélyét. Csak egy pillanatra villantja fel a fényt, és már le is kapcsolja, és újra visszaváltozik önmagává.
Annyi nő hagyott már el olyan sok pasi miatt, hogy jóleső érzéssel töltött el: másképp is történhet a dolog.
A nők szívesen borogatják ki a szennyest, kedvelik a zajos jeleneteket, a drámát. Hogy aztán jöhessen a látványos kibékülés.
Egy jó asszony a legjobb dolog a világon.
A japán nők ösztönszerűen értik a tegnapot, a mát és a holnapot. Ezt akár bölcsességnek is hívhatjuk. És kitartóak. Az amerikai nők ezzel szemben csak a mát ismerik, s ha egyetlen nap nem úgy sikerül, ahogy szeretnék, azonnal atomjaikra esnek szét.
A nők sorsa a szenvedés; nem csoda, ha mindig azt követelték: szeressék őket.
– A nők hülyék – mondta Jorg.
– Csak óvatosan – mondta Serege –, mert emellett szörnyű bosszúra is képesek…
Ha egyszer egy nő ellened fordul, felejtsd el. Lehet, hogy szeretnek, de aztán egyszer csak valami elpattan bennük. Rezzenéstelen arccal végignézik, ahogy elüt egy autó, még rád is köpnek.
