Négyszer annyi szar újságíró van, mint amennyi szar rockzenekar.
Az én dalaim általában pozitív dalok, jókedvre akartam deríteni az embereket, hiszen szórakoztató műfaj a miénk. Például sokszor az igaz szerelemről és romantikáról írtam. Több millió emberhez eljutott, az volt a cél, hogy az emberek felfrissüljenek, mélyebben meg tudják élni a saját érzéseiket. A szerelemben mindenki benne van, mindannyiunkban közös. Éppen emiatt fontos.
Néha hallgatom a mostani dalokat és ott tartok, hogy még a 20-as évek dalszövegei is jobbnak tűntek, mert legalább szakmailag helyesen megírták őket.
Már nem olyan zenéket játszanak, hogy bele tudnék simulni a nagy diszkóéletbe. A zenei témák egysíkúak. Minden változik, én is, egy biztos azonban, ha ma lennék fiatal, akkor egészen más témákról írnék, mint ami most divatos, és nem oktató vagy propagandacélokkal.
Mindig is azt mondtam, hogy nem csak egy korosztálynak írok dalokat, hanem azoknak, akik megértik és szeretik. Nem vagyok forradalmian újító, de ezzel nincs semmi baj.
Ameddig tudok járni, gondolkodni, és van annyi energiám, hogy a színpadra álljak és végigénekeljek egy kétórás koncertet, milyen mély indokom lenne rá, hogy abbahagyjam?
Úgy vélem, már egészen kicsi kortól ösztönöznünk kell a gyerekeket az éneklésre és a hangszeres játékra.
A Come On nem volt túl jó szám. Fogalmam sincs, hogy került a slágerlistákra, de nagyon nyomatták. Igazából annyira utáltuk, hogy egyetlen koncertünkön sem játszottuk.
Sokan jönnek hozzám, mert a lemezüket
El szeretnék adni, és tudják ki a profi
Mikor dögös alapokat kell nyomatni
Ha bejön a stílus, csinálok neked nótát
De akkor ki kell nyitnod a tárcád
De nekem sok a veszteni valóm, mert semmim nincs a rap-en
Kívül, csak az utca, ahonnan a zenébe menekültem.
A nyolcadik kerületből elindultam, kitaláltam, hogy rapsztár leszek. Semmi esélyem sem volt rá. De, amit lehet, elértem zenészként és producerként. Még Majkát is nekem köszönheti az ország, nélkülem nem lenne Csurran, cseppen. Köszönje meg, akinek nagyon tetszik. A lényeg, hogy feljutottam a csúcsok csúcsára, az összes szakmai díjat elnyertem, eladtam több mint félmillió hanghordozót. Együtt játszottam a Run-D.M.C-vel, Coolióval, Snoop Dogg-gal úgy, hogy a teljes magyar repertoárból engem választottak társzenekarnak.
A kultúráltan megfogalmazott negatív kritikákkal sincs semmi baj, ezekre annyit tudok válaszolni, hogy a Zene szubjektív dolog, elfogadom, ha valakinek nem tetszik az adott produkció.
Nálam a zene gyógyír, teljesen össze tud rendezni bármilyen nehéz helyzetben.
Először dobos szerettem volna lenni, de végül a basszusgitárnál kötöttem ki. Az első hangszerem egy NDK-gyártmányú Muzima volt 3500 forintért, ennyire telt csóró zuglói gyerekként.
Apám vett a nyolcadik születésnapomra két bakelitet: az Omega Tízezer lépését meg az Illés zenekar Illések és pofonok című albumát, ezek nagyon megtetszettek, rengeteget hallgattam őket. Aztán később, amikor elkezdtem koncertre járni, megfogott a magyar rockzene, de párhuzamosan betaláltak nálam a nagy külföldi nevek is: Deep Purple, Uriah Heep, Black Sabbath, Slade, Sweet, Mud, Suzi Quatro. Aztán jött az Electric Light Orchestra, a Pink Floyd, a Genesis, a Queen, a Beatles, és még órákig sorolhatnám. Az első nagy hatású rockdal számomra a T. Rex-től a Children of the Revolution volt, a mai napig Marc Bolan-fan vagyok, gyűjtöm a ritkaságokat tőle.
Soha nem ülök le úgy, hogy „na, gyerünk, most meg kell írnom az új lemez szövegeit”, ebből semmi jó nem származna. Ennek spontán kell jönnie. Ezért van, hogy amikor megkérdezik, valamelyik szövegem hogyan született, nem nagyon tudok mit felelni. Ezek csak úgy jönnek, és én borzasztóan hálás vagyok ezért.
Hányan mondták hogy ez szar
És hogy hagyjam abba
De most mégis az én zeném szól a hangfaladba
Hiszek magamban és nem állok le
A zene a szerelmem és soha nem válunk el
Szeretek filmzenéket írni mivel ez hihetetlen szabadságot ad. Tudod, nem kell írnom a szokásos verse – kórus – verse – kórus szerkezetű dolgokat. Nem kell tartanom magamat a popzene zsarnoki szabályaihoz. Tudom változtatni a stílusomat – egy éven belül tudok írni zenét a Kung Fu Pandához és a Batman: The Dark Knight-hoz. Rock and roll gyökereim vannak és tudom hogy mit keresek. Szükségem van egy hook-ra (egy dal legjellegzetesebb felismerhető része), szükségem van egy jó kórusra, egy jó dalra és jó technikai produkcióra. Az Inception a leginkább magam által készített filmzene amit valaha készítettem. Nagyon hasonlít ahhoz, mintha egy lemezt készítenék, azzal a különbséggel hogy 5.1-ben dolgozom. Nagyon nehezemre esik a saját filmzenéimet hallgatni mivel ki nem állhatom a sztereót – ha nem vagyok a csodás surround hangszóróim közelében, akkor úgy érzem mintha a fél világtól megfoszottak volna. A másik ok amiért szeretek filmeket készíteni az a vizuális információ. “Das Auge hoert mit”, azaz a “szemek is hallgatnak”. Ha látod is a cselekményt ez eléggé különbözik attól ha csak hallgatod, és nagyszerű hogy a képi világ összekapcsolódik a zenével – kiegészíti a zenét.
A fő szintetizátorom az Urs Heckmann által készített Zebra 2 és a Dark Zebra (Zebra Hanz Zimmer, HZ – szerk. megjegyzése: ez a Hans Zimmer részére készített egyéni verzió a u-he Diva filterekkel), de néhány hardvert is használok, főleg öreg Moog-okat MIDI interfészeken keresztül. Van egy saját házon belül készített samplerem is. Mark Wherry készítette és a legmodernebb abban amit a mai technológia lehetőségek megengednek. A saját hangmintatárunkat fejlesztjük és ez a project örökké tartani fog, folyamatosan adunk hozzá újabb és újabb tartalmat. A probléma a hangmintákkal az, hogy előbb-utóbb unalmassá válnak. Sajnos minden alkalommal amikor ugyanazt a billentyűt nyomod le akkor ugyanaz a hang szólal meg. Sosem értettem, hogy az emberek miért nem készítik el a saját hangmintatárukat, ez nem olyan nehéz dolog: egy kis időt vesz igénybe és néhány barátot, akik nagyszerűen játszanak a hangszereiken és kell még egy helyiség ahol mindez rögzíthető. Sokkal jobb, mivel egyedileg készül, csak a tiéd.