Olybá tűnik, hogy az evolúció a rövidlátó nőket favorizálja; a férfiakat elbűvöli az a látómező, ami a fazékra, a tűre és a közvetlen férfiszükségletekre fókuszál.
Kértem Istentől egy motort, de tudom, hogy Isten nem így működik. Így hát elloptam egyet, és a bocsánatáért esedeztem.
Az emberek erőszakosabban lépnek fel a szőrme, mint a bőr használata ellen, mivel biztonságosabb gazdag nőket zaklatni, mint motoros bandákat.
Megjegyzés önmagamnak: Soha ne ülj motorra tűsarkúban és miniszoknyában.
A macskák hallószerve úgy lett felépítve, hogy az emberi hang, behatolván az egyik fülön, zavartalanul távozhasson a másikon.
Ahányszor a homokozóban játszottam, a macska mindig megpróbált betemetni.
Apám bosnyák, anyám horvát, az öcsém apja szerb.
Soha ne fordulj szembe a családdal, mert nem jó magányosan evezni. Ha bosszantóan kidörzsölték is csuklódat és bokádat a családi kötelékek, akkor se feledd, hogy nélkülük – nos, hát ki lennél? A család melletted áll, ha baj van, és a legtöbb esélyt adja meg neked. Amikor a vetélkedő vezetője azt mondja: „Nevezzen meg valamit, amit a hűtőszekrényben talál”, és te azt mondod, „Szótár”, mire az ország túlnyomó többsége a tévé előtt azt sikítja, „Ezt a hülyét!”, na, ki az, aki tapsol és azt mondja, „Jó válasz, jó válasz!”? Hát persze, hogy a családod, ugyan, ki más lehetne?
Felkutattam a családfámat, és rájöttem, hogy én vagyok a gyökér.
Szponzorok és rajongók nélkül nincs verseny – ilyen egyszerű. Vagy megszokod és élvezed ezt a részét is a munkának, vagy te vagy Kimi Räikkönen.
Soha nem adtam Margot Robbie-nak döglött patkányt. De sok mást adtam neki: például vegán fahéjas péksüteményeket, amelyekre Torontóban bukkantam rá.
Előbb festem pinkre a hajam, minthogy anyámhoz forduljak.
– Közel áll az anyjához?
– Mint egy cellatárshoz az életfogytiglani alatt.
Jó pár évvel ezelőtt egy rádiós kollégám megkérdezte, hogy vittem-e már föl nőt a Gellért-hegy tetejére, hogy megmutassam a Duna fölött a lenyugvó nap csillogó sugarait, amint bearanyozzák a méltóságteljesen sikló hajókat, uszályokat. Csodálkozva kérdeztem, hogy mégis mi a jó istenért vinnék én fel nőt alkonyatkor a Gellért-hegy tetejére, mire ő rezignáltan azt mondta, hogy ha ő 183 cm lenne, mint én és nem kicsi, kopasz, akkor ő se törné magát.
A tapasztalatunk egyenes arányban nő a tönkretett ételek számával.
A szerkesztők félős, csőlátású alakok. Egyikük indokolatlanul morbidnak nevezte az írásaimat és pszichológiai segítséget sürgetett.
Volt néhány különös élményem. A legfurcsábbak még a Disney-időszakomból származnak. Kimentem a mosdóba és valaki az egyik wc-fülkéből próbált beszélgetni velem, de az is előfordult, hogy kézmosás közben egy személy megragadta a karomat, és elvitt a fia szülinapi bulijára. Nem mondhattam nemet.
Írták az osztálykönyvet, és beírták, hogy Komár István László és a tanár úr mondta, hogy nem vagyok egy Pista típus. „Laci, téged nem lehet Istvánnak hívni, te egy Laci típus vagy!” – mondta és onnantól kezdve szépen használtam.
Az őrülteket tessék tiszteletben tartani. (…) És hogyan tudjuk az őrültnek megadni a tiszteletet? Hát ha elhitetjük vele, hogy nem látjuk őrültnek. És hogyan győzzük meg az őrültet arról, hogy mégsem őrült? Mi sem egyszerűbb. Legyünk őrültebbek nála.