Meghalni valaki után, akit szerettünk, az könnyű. Tovább élni érte, és tovább örülni helyette is, az a nehéz!
Veszteség idézetek
Elmentél húsz éve
Megbotló, nyomasztó csendben
Sohasem és mindig
Készülve a végre
Anyám, hallasz még engem?Megingott a világ
Zavarodott, kegyetlen-kegyelemben
Lezuhant könyökre, térdre
Hazugságot igazzá téve
Anyám, hallasz még engem?
Mintha mindig is csak magunkkal lennénk elfoglalva, amikor olyasmit keresünk, ami elveszett. Az elveszettekkel kevesebbet foglalkozunk. Azokkal, amiket vagy akiket nem találunk. Legyen szó akár egy elhagyott, elfelejtett kulcsról, pár tagról, akik az erdő mélyén csatangolnak vagy valakiről, aki önmagában veszett el. Mi van, ha mindvégig ezt akarták? Hogy ne találjanak rájuk…
Nincs, ami csillapítaná a Trianon okozta seblázat. Ám a csonkításnál nagyobb probléma, hogy a műveltségétől megfosztott nemzet nem csupán identitását veszti el, hanem emberi tartását is, majd emberiességét, és végül: emberségét.
Esik a hó, az első hó,
s az egész udvar csupa porcukor.
Pici öröm ez a szíveknek, de mint a hófelhő,
ez is gyorsan tovább vándorol,
s nyomában csak a szürke ég.
Az igaz barátság olyan, mint az egészség; csak akkor értékeled, mikor elvesztetted.
Felesleges a siránkozás egyetlen szál virágért, mikor a mennyei virágok tömege nyílik a szemünk láttára.
Mindig nehéz elveszíteni valakit. Lyukat hagy a szívedben, ami sosem gyógyul be.










