Az emberek egyik gyöngéje, hogy csak olyan ítéletet ismernek el helyesnek, amely a saját magukéval azonos.
Mindenkinek megvan a maga véleménye, de én magammal foglalkozom, azzal, amit a pályán nyújtok. A többi nekem mindegy.
A kritikusok kaktuszok, akik tüskéjükből élnek a keselyűk közt.
Régóta az a véleményem, hogy az ember által problémamentesen elviselt zaj fordított arányosságban áll az illető értelmi képességeivel.
Nem lenne jó, ha mindannyian egyformán gondolkodnánk, a vélemények különbözősége teszi lehetővé például a lóversenyt is.
Egy-egy véleményünk, ítéletünk erejét érzelmi töltése teszi meggyőződéssé.
Tudom, hogy rám figyelnek az emberek, de ettől függetlenül nem gondolom, hogy egy ember véleménye fontosabb a másikénál.
Véleményeink csak létezésünk kiegészítései. Lássam, hogyan gondolkodol, megmondom, mid hiányzik! A nagyon üres emberek sokat tartanak magukról, a jelesek bizalmatlanok, a megrögzött bűnös pimasz, a jó aggályos. Így jön egyensúlyba minden; ki-ki egész akar lenni, vagy legalább annak látszani önmaga előtt.
Korábban mindig azt mondtam, hogy nyerni akarok, és emiatt sokan arrogánsnak tartottak. Most, hogy az ellenkezőjét mondom, azt gondolják, hogy nem érdekel a dolog. Pedig csak nyíltan vállalom a véleményemet.
Átok a büszke véleményre,
Amellyel elménk díszeleg,
Átok a káprázatra, fényre,
Mely érzékünket ejti meg!
Semmi sem szép, semmi sem rút, semmi nem igaz és semmi nem hamis. Mindez csak a véleményekre vonatkozik. Semmi sincs úgy, ahogy azt a vélemény állítja; az emberek hiszik csak úgy, mert megszokták. A tettekre pedig ugyanez vonatkozik.
Aki mindenben egyetért veled, annak vagy nincs véleménye, vagy nem meri megmondani.
Gyakran ellentmondunk egy véleménynek, holott tulajdonképp csak a hang ellenszenves nekünk, melyen elmondották.
Tisztelek minden véleményt – kivéve a megvásároltakat – ezeket megvetem.
Az egyik azért ragaszkodik egy véleményhez, mert nagyra van vele, hogy önmagától jött rá, a másik azért, mert vesződséggel tanulta meg és büszke, hogy föl tudta érni ésszel. Tehát mind a ketten hiúságból.
Az első vélemény, amely eszünkbe jut, mikor hirtelen megkérdeznek valamiről, rendszerint nem a saját véleményünk, hanem a szokásos vélemény, kasztunkhoz, állásunkhoz, eredetünkhöz tartozó; az önálló vélemények ritkán úszkálnak a felületen.
Azért szeretünk a szabad természetben lenni, mert ennek nincs rólunk véleménye.
Vannak olyan századok, amikor a közvélemény a legrosszabb vélemény.
Önmagában véve semmi sem tisztességes vagy tisztességtelen, igazságos vagy igazságtalan, kellemes vagy kínos, jó vagy rossz. A közvélemény ruházza fel a dolgokat ezekkel a tulajdonságokkal, mint ahogy a só ízesíti meg az ételeket.