A változásnak éppen ez a lényege. Sokszor elveszi, ami van… hogy türelemmel kivárt erővel teremtsen valami újat.
A gyors társadalmi változások ritkák voltak, a legtöbb átalakulás számos kis lépés eredményeképpen ment végbe. Az emberek általában beletörődtek a status quóba, mondván: „Mindig is így volt, és így is lesz mindig.” Az elmúlt 2 évszázadban azonban a változás üteme annyira felgyorsult, hogy a társadalmi rend dinamikussá és képlékennyé vált. Jelenleg a folyamatos változás állapotában van.
De miért is ragaszkodnak az emberek az ódivatú nézeteikhez a családdal és a házassággal kapcsolatban? Miért ragadnak bele, és miért akarnak még több kemény leckét az élettől? A félelem az oka. Egyszerűen félnek a változástól.
A mi életünk is állandó változás alatt áll. Állandó és rejtélyes változások alatt. A sziklák és a hegységek pontos és ismert törvények szerint mozognak, ami viszont a mi életünket illeti, az egy hatalmas káosz.
Nem éreztem úgy, mintha bármben is megváltoztam volna, de mindig az egyén veszi észre utoljára a negatív változásokat.
Megváltoztam, pontosabban az élet kényszerített arra, hogy megváltozzak.
A politikában a változás lassú folyamat. Amíg egyszer csak fel nem gyorsul.
Az emberek gyakran feleslegesen félnek a változástól, pedig az rengeteg nem várt pozitívummal is járhat.
– Talán megváltoztam – suttogtam. – Ami nem baj. – Felnőttem.
Kétségtelen, hogy egy idő óta megváltoztam, és az életem kizökkent a kerékvágásából. Annak is megvolt az oka. Más úgysem értheti meg. Nem tehettem másként.
Újra és újra megtanultam, hogy minden apró változás kamatostul hálálja meg magát.
A környezetem mindig azt mondogatja, hogy megváltoztam, ha megszűnök úgy viselkedni, ahogy nekik megfelel.
Megváltoztam, vénségemre. Háború nélkül már tudok élni. Szabadság nélkül nem.
A változással nincsen semmi baj. Mind változunk idővel, és ez így van jól…
A változás soha senkinek nem egyszerű. Mégsem maradunk soha ugyanolyanok, hát nem igaz? Életünk minden pillanata, órája, napja az egyik létformából a másikba való botladozás.
A folyamatos vátozás közepette az ember könnyedén kaphatja magát azon, hogy nehezére esik alkalmazkodni hozzá. Egyik lábát a másik elé rakni anélkül, hogy megbotlana saját kifényesített cipőjében.
Időközben én megváltoztam. Felnőttként talán teljesen másnak tűnik egy gyerekkori, imádott hely, és csalódást okoz; vagy arra emlékeztet, mik voltunk, és nagy szomorúsággal tölt el.
Megváltoztam, ez történt. Káromra vagy javamra, mentehetően vagy menthetetlenül, annyi biztos csak, hogy megváltoztam.
