A természetemen nem tudok változtatni, a modoromon pedig nem akarok.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Mindnyájunknak meg kell küzdenie a megsemmisülés természetes folyamatával. Semmi sem állandó – a tested megöregszik, a legjobb barátod befejezi a sulit, és másik városba költözik, a Stacey Brooks háza előtt álló fa, amelyikre gyerekként mindig felmásztál, kidől egy viharban. A szüleid meg fognak halni. Minden változik – felemelkedik, aztán elsüllyed. Senki és semmi nem immunis az univerzum entrópiájára.
A korok múlása megváltoztat mindent: az időt – a nyelvet – a földet – a tenger partjait – az ég csillagait, mindent az ember „fölött, alatt és körül”, csak magát az embert nem, aki sose volt és sose lesz más, mint boldogtalan semmirekellő. Az életutak végtelen sokfélesége mind a halálba torkoll, és a végtelen sok kívánság csakis csalódáshoz vezet.
Számít egyáltalán, hogy megváltoztam, ha senki sem hiszi el?
A változás, amit keresünk, soha nem „odakint”, hanem bent, önmagunkban van.
Nagyon megváltoztam, az élet nem úgy sikerült, ahogyan reméltük. Mindenki alábecsüli a csalódás hatását, a hosszú, folyamatos csalódásokat.
Az elmúlt néhány hétben tényleg megváltoztam. De véleményem szerint ezek pozitív változások voltak: végre kezdtem feldolgozni a történteket, kiléptem a sok hónapja óvatosan magam köré épített falak mögül.
Változom, igenis változom, igenis változom: megváltoztam. Helyrehozni, átalakulni – Istenem, mennyire vágyott ezekre a dolgokra. Minden nap, minden percben. De hát nem így van ezzel mindenki?
Egyvalami egészen biztos: minden változás véghezvitelével fejlődik az alkalmazkodóképességünk.












