Igen nehéz probléma az ideológiailag megosztott családok kérdése. Az ilyen esetek különleges lelkipásztori gondozást igényelnek. Mindenekelőtt a megkülönböztetés erényével irányított kapcsolatot kell fenntartani az ilyen családokkal. A hívő családtagokat meg kell erősíteni a keresztény életben. Ámbár a katolikus félnek engednie nem szabad, mégis mindig késztetni kell őt a másik féllel való párbeszédre.
Emlékszem, hogy apámtól egy napon kaptam egy imakönyvet, benne a Szentlélekhez szóló imádsággal. Azt mondta, hogy minden nap mondjam el. Azóta minden nap el is mondom.
Térjünk vissza a vallás tanításaihoz és állapítsuk meg újra: valamennyi illúzió, bebizonyíthatatlan és senkit sem lehet kényszeríteni arra, hogy őket igaznak tartsa, hogy higgyen bennük. Némelyik olyan valószínűtlen, annyira ellenkezik mindazzal, amit nagy nehezen megtudtunk a külvilágról, hogy nyugodtan hasonlíthatjuk őket a téveszmékhez.
Húsvét reggel felragyog
alleluja szólal.
Sírból Krisztus kilobog
piros lobogóval.
Ej haj, halál ellen
balzsamír az év,
mert a nap feltámadás
és az éj csak rév.
A Húsvét megünnepléséhez kevés az emlékezés. Meg kell nyílnunk Jézus előtt. Közösséget kell vállalnunk vele és egymással. Jézus szolgáló szeretete kell, hogy szíven találjon minket. Az ünnep elmúlik, de a köztünk lévő Ország hirdetése minden nap feladatunk. Ez az Ország akkor teljesedik, ha tesszük is, amit Jézus örökségül ránk hagyott. Feladatot kaptunk. Egész életünkben mosnunk kell egymás lábát.
A húsvéti békéhez vezető út saját sötétségeink Jézussal való szemlélésén keresztül vezet. A halott megváltóval együtt elszenvedni, hogy amit önmagunkban és magunk körül szennyesnek, békétlennek látunk, azt átjárja az ő megváltó szeretete.
A húsvét arról beszél nekünk: sohasem a szenvedésé az utolsó szó. Annyira valóságosan nem, amennyire a mi Urunk, Jézus életének a végállomása sem a passióút és a Nagypéntek volt… Ahogyan Nagypéntek után Húsvét következett, ahogyan a halálból előtört az élet, akkor ott – így van ez ma is. Valóban a szenvedés és a könnyek örömmé változtak akkor – és változnak ma is.
A templom, amibe én is jártam, tömve volt álszent, önelégült gyermek-molesztálókkal és megrontókkal. (…) A Bibliát tanultam az iskolában, miközben vertek, a testvéremet pedig molesztálták.
Ha Jézus most köztünk lenne, biztos lenne egy dolog, ami nem szeretne lenni – keresztény.
Az ember vallásos állat. Ő az egyetlen vallásos állat. Ő az egyetlen, aki birtokában van az Igaz Hitnek – több különbözőnek is.
Ha nincs isten, akkor mindent szabad.
Az emberek sosem teszik a rosszat olyan tökéletesen és lelkesen, mint amikor vallási meggyőződésből teszik.
A szent keresztnek sok-sok más darabját láttam én már sok más templomban. Ha mindegyik igazi volna, Krisztus urunkat nem két, keresztbe tett gerendára, hanem egy egész erdőre feszítették volna fel.
Az embereket elsősorban az jellemzi, hogy bármit készek elhinni. Az egyház például hogyan is állhatna fenn már csaknem kétezer éve e nélkül az egyetemes hiszékenység nélkül?
Vallásos embernek tartom magam, akihez nagyon közel áll Isten. Erről azonban nem nagyon beszélek, amikor másokkal társalgok.
Az a katolikus, aki hűen, következetesen megtartja Isten parancsolatait, élő tagja marad Krisztus Egyházának. Aki pedig Krisztus Egyházának tagjaként kitartóan imádkozik, annak imáit, egyesülve az Egyház imáival, Krisztus érdemei által az Egyház tárja az Úristen elé – akkor is, ha imádkozása közben szándéka ellenére el-elkalandoznak a gondolatai.
Soha nem szabad semmire visszatekintenetek, és imádkozásotokat semmilyen okból nem szabad megszakítanotok, kivéve, ha ezt az engedelmesség vagy a szeretet követeli meg. Mert az ördög pont az ima alatt zaklatja a leginkább a lelketeket – sokkal gyakrabban, mint bármilyen más tevékenységeteknél.
És miből ismerhető fel, hogy egy hit élő-e vagy sem? Az erények állhatatos gyakorlásából.
Jézus azt akarta, hogy szeretőek és megbocsátóak legyünk. Nem tudom, mitől olyan kegyetlenek az emberek.
Én a vallást abszolút magánügynek gondolom, és különösen azóta gondolom annak, amióta a kurzus-kereszténység eluralta a politikát, a hatalmi ideológiát. Nagyon finoman szólva is túl van pörgetve és hiszterizálva ez a téma. És amióta ez így van, azóta pláne azt gondolom, hogy lépjünk ebben hátrébb, hogy szépen, csendben, becsülettel mindenki intézze el magában ezt a dolgot.
