Az én szememben minden palota a hivalkodás oktalan, ízléstelen, szörnyű megtestesülése. Ha felidézem magamban Versailles-t, a Kremlt, Postdamot, a Buckingham Palace-t és a többi hasonló mauzóleumot, történelmi érdekességük ellenére is az az érzésem, hogy pusztán az emberi nagyképűség emlékművei.
A legijesztőbb, ha elérkezik az a kor, amikor már nincs tanú. Elmentek, elvitték a korszakok, homály fed bizonyos eseményeket, amelyeket már soha senkitől sem kérdezhetünk meg. Persze kis emberek kis eseményeit, de azok életéből tevődik össze a nagy, az egész.
Ha arra keressük a választ, hogy ki a felelős a történelem meghamisításáért és elhallgatásáért, látnunk kell, hogy az a dokumentumok és a könyvek megsemmisítésétől és elrejtésétől egészen az udvari történészek által alkalmazott kifinomult módszerekig terjed.
A Trianoni diktátum egy történelmi korszakváltás szégyenteljes produktuma.
Magyarország számíthat Olaszország barátságára. Meg lehet állapítani, hogy a trianoni szerződés területi meghatározásainál nagyon is elevenébe vágtak az országnak, s ehhez hozzá kell tennünk azt, hogy Magyarország a Duna völgyében ezer év óta rendkívüli történelmi hivatást teljesít. A magyar nemzet, a maga lángoló hazaszeretetével, erejének tudatában, a békeidőkben való szívós munkássága révén jobb sorsot érdemel.
A történelmet tükörnek tekintem, amelynek segítségével a magam életét is lehetőleg tökéletesíteni és az ábrázolt hősök erényéhez hasonlóvá igyekszem tenni.
Világszerte afrikaiak kegyetlen gyilkosait ünneplő szobrok állnak még mindig, és üzenik, hogy ez a történelem, de felelősségre vonás, az nincs.
Csak a vér az, mely lendületbe hozza a történelem zúgó kerekét!
A legtöbb háborút nem dicsőséges királyok és vitéz tábornokok döntötték el, hanem tetvek és patkányok, amelyek fertőzést hordoztak és járványokat terjesztettek.
A történelem az a tantárgy, amelynek a legnagyobb hatása volt értékrendszerünk kialakulására, hiszen milyen más alapra lehet a jövőt építeni, mint a múltra?
Annyira összetett és színes a történelem. Milyen alapon állít fel sorrendet bárki a különböző korok és események között, helyezi az egyik eseményt a másik elé?
Országom két világháborút veszített, ezúttal a nyertesek oldalán akarok állni.
Társadalmi alapjuk mélyreható különbségei ellenére, a sztálinizmus és a fasizmus szimmetrikus jelenségek. Több vonatkozásban nyugtalanító módon hasonlítanak egymásra.
Ausztriának éppolyan joga van érdekeiért harcolni, mint Poroszországnak.
A törökök és a németek egymás iránti szeretete oly régi, hogy soha nem törik meg.
A költészet inkább az általánosat, a történelem az egyedi eseteket mondja el.
Kivétel nélkül valamennyiünkben megvan az a nagyszerű tulajdonság, amely képes megváltoztatni a világot. Egy minden szempontból hétköznapi ember lelkiismeretét követve szó szerint egyetlen cselekedetével megváltoztathatja a történelem menetét.
A forradalom nem egy alma, amelyik leesik, ha megérett. Nekünk kell megrázni a fát.
