Ha a színpadon vagyunk, akkor Petra nem a lányom és Máté nem a fiam. Kollégák vagyunk, kizárólag három színészről van szó. A gondolataimat soha nem erőltetem rájuk, nem adok nekik tanácsokat. Inkább csak ötleteket mondok. A színészet különben is egy nagyon finom, törékeny szakma, nem lehet csupán egy általam jónak tartott séma szerint működni. Mindkettejüknél egész fiatalon megmutatkozott a szereplés iránti vágy, és amikor jelentkeztek a főiskolára, akkor sem adtam nekik semmilyen atyai tanácsot. Tudtam, kitapossák maguknak a saját útjukat.
Színészet idézetek
Szinte mindig remek szakemberekkel dolgoztam, remek lehetőségeket kaptam, és többet kaptam ettől a szakmától, mint amit valaha reméltem. Célt adott az életemnek, úgy dolgoztam, hogy nem éreztem munkának… (…) Örülök, hogy megtanultam egy csomó mindent. Nincs abban semmi meglepő, hogy majdnem megtanultam ezt a szakmát. Mert hogy tökéletesen még nem tudom, az biztos. Olyan ez, mint a repülés, azt is holtig tanulja az ember, soha nem érezheti úgy, hogy mindent tud róla. (…) nagyon nagy szerencsém volt a szakmában. Még most is szeretem, amit csinálok. Még most is izgatnak a kihívások, és 77 évesen is leköt a munka. Amíg tudok, szeretnék dolgozni. Nyilván idősebb fickókat kell majd eljátszanom, de nem bánom.
Akárhányszor eljátszom egy új szerepet, tudom, hogy páran majd azt mondják, hogy „hát, ez most nem volt valami jó”. Nézem az interneten, és azt írják, hogy ezt most elszúrtam. Mások pedig megértik, hogy mit akartam átadni egy adott alakítással. Nem lehet mindenkinek megfelelni, ezért jobb csak arra gondolni, hogy az édesanyád kedvéért csinálod.
Ahogy öregszem, látom, hogy az élet és a színház még annál is szorosabban összekapcsolódik, mint eredetileg képzeltem. A színház kielégíti azt a mélységes vágyódást, amelyet az átalakulás, az örökkévalóság is a feltámadás iránt érzünk: látjuk, amint a színészből valaki más lesz, szemtanúi vagyunk az évezredek óta élő drámai alakok örökkévalóságának, s annak, hogy a színész minden este feltámad az általa eljátszott figura haló poraiból, s hajlongva fogadja a tapsot ismét önmagaként.
Hatalmas rajongója voltam Robert De Niro-nak, ő egy ilyen etalon volt. Amikor egy nagy filmszerepre készült akár fél-egy évig is edzett egy szerep kedvéért és beleélte magát abba a szituációba ahogyan az általa megformált karakter élt. Szinte minden szerepében teljesen más, ezért őt nagyon-nagyon csodáltam, és sok évig ő volt az egyik kedvencem.
Szerencsém van azzal, hogy színésznek lenni egy nagyon jelen idejű létezés. A színházban nagyon sokszor volt részem abban, hogy teljességében megéljem azt, milyen a pillanatban lenni.









