A bosszú méreg. A bosszú az ostobák és az őrültek eszköze.
Az igazság elrejtése mindig kísérti a lelket, és az egy kapcsolat halála.
Létezik törvényes és törvénytelen, lehet vidám vagy szomorú, gazdag vagy szegény, élő vagy halott, de jó vagy rossz nincs. Az élet folyik a maga medrében és sodorja vele az eseményeket.
A veszteség iszonyatosan bénító tud lenni, megakadályozza, hogy továbblépjünk, pedig bármilyen nehéz és bármekkora bűntudatot érzünk is, ezt kell tennünk, továbblépni.
Úton lenni nem mindig az élet, néha meg is kell érkezni.
Tökéletes műember vált belőlem, ugyanazokat az ostoba, értelmetlen dolgokat mondtam, amiket az emberek egész nap ismételgetnek.
Senki, aki ennyire ostoba, nem érdemel meg még egy napi oxigént abból, amelyre valamikor még nekem is szükségem lehet.
Mindnyájunk életében időről időre elkövetkezik egy olyan pillanat, amelynek semmi értelme.
Természetesen nem morzsolok el rejtett könnycseppeket a pelenkák vagy kiesett tejfogak gondolatára, mivel az ilyesminek előfeltétele lenne, hogy képes legyek érzelmekre, én pedig egész jól megvagyok e mutáció nélkül is.
Én soha nem veszítettem el a csodálatomat az emberi lények végtelen találékonysága iránt, ha a felebarátaikon ejtett halálos sebekről volt szó.
Rengeteg tanácsot hallottam és olvastam arról, hogy mitől működik egy házasság, de az enyémnek pillanatnyilag leginkább egy tolmácsra lett volna szüksége.
De most tényleg: aki az újságot sem bírja időben kihozni, hogy várhatja el tőlem, hogy uralkodjak magamon, és ne öljek embereket?
Azt mondják, minél több a vita, annál erősebb a barátság.