Szeretek úgy tenni, mintha egyedül lennék, teljesen egyedül. Mondjuk a világvége, vagy egy pestisjárvány után. Mindegy…Lényeg, hogy nincs senki, aki előtt meg kellene játszanom magam, aki elől el kellene rejtenem, hogy ki is vagyok valójában. Ez olyan felszabadító lenne.
Ne tervezgess! Olyan rövid az élet. Ne álmodozz örökké, menj és cselekedj!
Annyi ideig féltem attól, hogy bármikor történhet veled valami. És hiába gyógyultál meg, nem tudtam ettől az érzéstől elszakadni. Mostanáig. Muszáj. El kell fogadnom, hogy teljes életet élhetsz! Ne szeressél! Nem úgy értem… persze, hogy szeress, csak ne tőlem függj! Nézd, én mostanáig, amit csak tudtam, megadtam neked. Komolyan. A saját lábadra kell állnod!
Nem olyan szörnyeteg vagyok, amit ő szeretne. Úgyhogy sem ember, sem állat nem vagyok. Hanem valami teljesen új, a saját szabályaimmal. Dexter vagyok.
Mindenki elrejti, hogy ki is valójában. Legalábbis néha. Néha úgy elrejtőzől, hogy valakinek emlékeztetnie kell, hogy valahol mélyen még ott vagy. És van, amikor teljesen el akarod felejteni, ki is vagy.
Egy jó barát segítséget ajánl a bajban. Egy jó barát nem fogad el nemleges választ.
A legjobban úgy tiszteleghetünk az elhunyt előtt, ha arra koncentrálunk, ami van, és tesszük a dolgunkat, ahogy tőlünk telik.
Ha úgy érzem, hogy rám törnek az érzelmek, elképzelek egy üres dobozt, és bármit is érzek, fogom, és beleteszem abba a dobozba, aztán elképzelem, ahogy a dobozt beleteszem egy nagy üres szekrénybe, és rázárom az ajtót. Később, ha van időm, visszamegyek, kinyitom a dobozt és rendezem az érzéseket. Magamban, mint egy úrinő.
Ha elveszel egy életet, nem csak megölsz valakit, hanem megfosztod attól, ami lehetett volna.
A legtöbb ember nehezen kezeli a halált. De én nem vagyok olyan, mint a legtöbb ember. A gyász az, ami kényelmetlen számomra. Nem azért, mert gyilkos vagyok, csak egyszerűen, mert én nem értem az érzelmeket. És így elég nehéz tettetni. Ilyenkor jön jól a napszemüveg.
Van, amikor a legjobban úgy tudsz megmenteni valakit, ha önmagad adod.
Mind viselünk valamiféle maszkot: csuklyát, férjet, feleséget, tagadást, dühöt. Mindenkinek kell egy pajzs, ami megvédi a világtól.
Nem kell hősnek lenned ahhoz, hogy felismerd a gonoszt.
A húgom álarcot visel, hogy a világ ne lássa, mennyire sérülékeny. Én azért viselek álarcot, hogy a világ ne lássa, mennyire nem vagyok az.
Látom a fájdalmukat. Bizonyos szinten még meg is értem a fájdalmukat. Csak átérezni nem tudom.
Szeretem a kirakósokat. De nincs rosszabb annál, ha összeraksz egy kirakóst, és rájössz, hogy még mindig nincs értelme.
Az állatok nem kedvelnek, különösen a kutyák. Szerintem nem tetszik nekik, amit a gazdájukkal művelek.
Van valami furcsa és őszinte aban, ha nappal kell megnéznem egy bűntettet. Még a legbizarabb gyilkosság is olyan, mintha meg lenne rendezve. Mintha Disneyland egy új hullámvasútján ülnél.
Az emberek néhány érzelmet megjátszanak. Én úgy érzem, hogy mindet megjátszom. Méghozzá kiválóan.
Néha, még ha tudod is, hogy hol ér véget az út, az nem jelenti, hogy ne élveznéd az utazást.
