Szerintem az emberek félnek boldogok lenni.
Az álmok nem halnak meg, b*ssza meg! Nem, ha hiszünk bennük!
Az emberek iránti együttérzés titka az, hogy tudni kell róluk, alapvetően mind önzők. Ezt ítélkezés nélkül mondom. Így vannak az emberek összerakva, így lettünk teremtve. De ha tisztában vagyunk ezzel, ha tudjuk, hogy az önzőség biológiai adottságával születtünk, és az vezérel bennünket, az élet sokkal logikusabbá válik.
Szerintem a hazugság lehet a legrosszabb dolog, amit egy másik emberrel tehetünk.
Egy család ereje – ahogy egy hadsereg ereje is – attól függ, mennyire lojálisak egymáshoz a tagjai.
Csak mert rokon, attól még nem családtag. Azt ki kell érdemelni.
Egy régi mondás szerint senki sem választhatja meg a családját. Elfogadjuk, amit a sors adott, és tetszik vagy sem, szeretjük őket vagy sem, megértjük őket vagy sem, megbirkózunk vele. Egy másik ősrégi tanítás szerint a család, amibe születünk, csak afféle kiindulási pont: etetnek, öltöztetnek, és vigyáznak ránk, amíg készen nem állunk arra, hogy kilépjünk a való világba, és megtaláljuk a magunk törzsét.
Ha családról van szó, a szívünk mélyén mind gyerekek vagyunk még. Nem számít, hány évesek vagyunk, mindig kell egy hely, amit otthonunknak nevezhetünk.
Ha túlnézünk a veszekedésen, fájdalmon és sértődésen, olykor jól esik emlékeztetni magunkat arra, hogy a családon kívül az égvilágon nincs fontosabb.
Nem mindig a vérrokonaink a családunk, hanem azok, akik ismerik minden titkunkat és így is szeretnek minket. És akik mellett végre önmagunk lehetünk.
Az életben tényleg a család a legfontosabb. Vannak napok, amikor imádjuk őket, máskor szeretnénk titkos árvák lenni, de végül is ők azok, akikhez mindig hazatalálhatsz.
Enid, örökre nyomot hagytál bennem. Ha hányingerem lesz egy szivárványtól, vagy vérezni kezd a fülem egy popdaltól, eszembe jutsz.
Élvezem a temetéseket. Azóta szökdösöm be rájuk, mióta el tudom olvasni a gyászjelentéseket.
Nem uralhatsz egy tomboló folyót, csak remélheted, hogy nem fulladsz bele.
Viszonylag ritkán tartok szeánszokat. Az élőket is épphogy elviselem, miért akarnék holtakkal közösködni?
Figyelj, a magunkfajták különlegesek. Eredetiek vagyunk, merész forradalmárok a serdülőkor pöcegödrében. Nem kell a nyomorultak megerősítése az önbizalmunkhoz.