Olyan Európába szeretnénk kerülni, melyek nemzeteit baráti szálak fűzik össze, valami olyan közösségbe, mint amilyen az Amerikai Egyesült Államok. Létrejöhetne Európa konföderatív formája. Ennek sok és bonyolult fázisa van, különböző párhuzamos formációk és regionális részközösségek, különböző európai részstruktúrák, amelyek kialakíthatnák a jövendő Európa képét. Európa világégések helyett a béke és a jó forrása lehetne, a multipolaritás világába kerülnénk, ami végső soron az egész világ népeinek javát szolgálná.
Politika idézetek
Direkt politizálást nem folytattam soha, noha véleményem mindig volt, hiszen a politikai közeg általában korlátozott, mint ahogy mindenkit, miközben a rock and roll a szabadság szimbóluma, és amikor azt létrehoztuk itthon, akkor itt minden volt, csak szabadság nem. Tehát minden dolog, amit én létrehoztam, szekunder politizálást folytat, mert mond valamit, amelynek a második szándéka egyértelműen az, hogy valósítsd meg önmagad szabadságát.
Egy percig sincs olyan vágyam, hogy beüljek egy stúdióba politikusokkal beszélgetni. Megcsömörlöttem attól, ami zajlik. Ma már a kérdezésnek semmilyen értéke nincs. Hiába kérdezek valamit, a válaszoknak semmilyen következményük nincs, ráadásul, akiknek valódi kérdéseket lehetne feltenni, azok nem állnak oda, hogy megkapják ezeket a kérdéseket, innentől kezdve az egész csak egy játszadozás. Játszani meg legfeljebb itthon szeretek, kártyázni a családdal vagy a barátokkal, de az életemet inkább értelmesebb dolgokkal töltöm.
A politikában is jön-megy a tehetség, a hatalomtól nagyon sokan eltehetségtelenednek, mások csiszolódnak, de itt fokozottan igaz, ami a színházban: az se jó, ha valaki túl tehetséges és ezzel visszaél. Mert még úgy járhat, mint a zseniális futballista, aki mindenkit kicselez a pályán, egyre csak nála marad a labda, még most is nála van, csak a labdával együtt már rég kívül van a taccsvonalon.
Volt kellemetlen megkülönböztetésekben részem például azért, mert beültem a miniszterelnök úr beszédére, de soha nem bántam meg, hogy így tettem. Azt gondolom, joga van mindenkinek elmondania a véleményét, de a színházon belül nem lenne szabad emiatt megítélnünk másokat, én sem tettem soha. Nálam sose volt kizáró ok a politikai hovatartozás, mindig ügyeltem arra, hogy a színház falain belülre ez ne szivárogjon. Ennek a művészvilágban sehol nem szabadna szempontnak lennie.
Európa balfele gyanakodva néz a mai (Orbán-) kormányra, akármit mond is közben, mert megszokta, hogy Magyarországon klienskormány működik. Vannak, akik várják a nemzetállami törekvéseket maga elé tűző mai kormány bukását. Ezeket az erőket nem szabad lebecsülni.
Erejük nem csupán abban van, hogy néhol hatalmon vannak, hanem abban, hogy mélyen be vannak épülve a keresztény kormányokba, és roppant sajtóbefolyással rendelkeznek. A meghamisított történelem ott terjeng az eltompult agyakban. A rendszerváltás rendszere megbukott ugyan, de még sokáig el tudja titkolni a bukását.
Csurka a baloldalról és az Orbán-fóbiáról (2011)
Orbán Viktor pozíciója nem tükrözi Magyarország egészének álláspontját. Ez a különbség Magyarország és Oroszország között: Oroszországban Putyin pozíciója azonos a társadalmáéval. Viktor politikája, sajnálatosan, ukránellenes. És Európa-ellenes. Ezt használja a belpolitikájában: a választásokhoz saját javára akarja fordítani az ukrajnai háborút. Ami tisztességtelen. Gondolja, örülök annak, hogy Viktor ebben a felmérésben egy társaságban van Putyinnal és Lukasenkával? Nem örülök. Hamis információval árasztja el a társadalmat, ami radikalizálja az embereket. Így romlanak a kétoldalú kapcsolataink.















