Azért nem mentünk tönkre, mert 2010-ben a Fidesz levált az EU gazdasági modelljéről. A magyar munkaerőpiac és a segélyezés, az adórendszer teljesen más, mint a nyugati.
(Kötcse, 2025. szept. 7.)
Politika idézetek
Az unió a szétfeslés és széttagolódás útjára lépett, úgy vonulhat be a történelembe, mint egy nemes kísérlet szomorú vége.
(Kötcse, 2025. szept. 7.)
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Az ellenfél teljes bizalomvesztésben van, Gyurcsányéknak több eszük volt, ők csak a választás után mondták el, hogy átverik az embereket.
(Kötcse, 2025. szept. 7.)
Az a célom, hogy összehozzam az embereket. Én ebben hiszek. Ezúttal nem foglalok állást. Akkora befolyással rendelkezem, hogy ezen a szinten már meg kell tartanom magamnak a politikai véleményemet. Ez csak rám és a szavazófülkére tartozik.
Az én világom alapvetően nem a politikához, hanem a zenéhez kötődik. Akkor vállaltam fel nyíltan a véleményem, amikor nyilvánvalóan nem értettem egyet a fennálló rendszerrel, és úgy láttam, hogy változásra van szükség.
Szerintem a Fidesz szavazói is pont azt gondolják, amit én. Hogy egy szabad országban akarnak élni, nekik is ugyanolyan fontos, hogy egy választás szabad legyen, és hogy a rendszer, a kormány ne nézze őket hülyének. Mert azzal, ahogy a kormány a Médiatanácson keresztül megszállta, a szócsövévé varázsolta a közmédiát, konkrétan hülyének néznek mindenkit. Hazugságokat akarnak megetetni velünk. Én ezt mint állampolgár kikérem magamnak, még a Fidesz-szavazó nevében is. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy kiegyensúlyozott híreket kapjon, de ma a mi pénzünkből fenntartott közmédia visszatartja az információt, és hazudik, immár több nyelven.
Az, hogy kikerülünk az EU-ból, már nem rémálom többé, hanem nagyon is valóságos tényező. Én viszont Európában szeretnék élni, és itt, Magyarországon.
Magyarországra épeszű menekült nem akar jönni, és az országnak a menekültválsággal kapcsolatban nem a migránsok jelentik a problémát, hanem az a teljesen irracionális félelem, és ebből fakadó gyűlölet, amit a propaganda szít, és amitől nagyon nehéz lesz megszabadulnunk.
Napjainkban a szervezett politikai és vallási közösségek igyekszenek az egyént rávenni arra, hogy ne önmaga kovácsolja ki meggyőződését, hanem egyszerűen tegye magáévá a tőlük készen kapott gondolatokat és elveket. Az önállóan gondolkodó, tehát szellemileg szabad ember kényelmetlen és rejtélyes lény számukra.
Először politikai változásra van szükség idehaza, és ha a politika nem akarja már felhasználni az egyházakat, mint propagandaeszközt, azok újból visszakapják a szabadságukat, s akkor belülről elindulhat a tisztulás folyamata. Ennek azonban az a feltétele, hogy olyan hiteles emberek legyenek egyházi vezetők, akik valóban ezt az utat akarják járni.
Van a magyar politikának, mint annyi más nép politikájának is három nagy veszélye, és három gyenge pontja. Az egyik az opportunizmus, vagyis a gyávaság.
A gyávaság is mindig velünk volt és voltak gyávák és opportunisták, akik hajlandók voltak idő előtt engedni, és akikben nem volt kitartás. A Magyar Demokrata Fórumnak és a magyar nemzet jobbik felének sohasem volt köze az opportunizmushoz.
De van egy másik hibája is ennek az országnak és ennek a népnek a politikában: a doktrinerség. Az a doktrinerség, amikor a valóságtól elrugaszkodva, elméleti elképzelések foglyaként, realitások nélkül, politikai fantazmagóriák, vagy egyszerűen csak teóriákban gondolkodva sodorták veszélybe ezt az országot.
Ez is idegen kell, hogy legyen tőlünk, mert nincs veszélyesebb, ha a politikát nem a politikáért felelősek, hanem bármi nagy tudással, bármilyen intellektuális adottságokkal, de a politikai gyakorlat és realitás ismerete nélkül akarja ezt bárki tévútra vezetni. Voltak ilyenek jobbról és balról ebben az országban, nekünk egyikhez sem lehet közünk!
És az opportunizmus és a doktrinerség után a harmadik nagy veszély, amely mindig előfordult, és szeretném hinni, hogy a Magyar Demokrata Fórumnak ez sosem lesz sajátja: a kocsmapolitika. Az egymás „überolása”, az a politika, amikor megelégszünk azzal, hogy jó nagyokat mondunk, és aki nagyobbat tud mondani, annál bátrabb. És hogyha jó nagyot tud mondani, akkor röstelli a másik magát, és mond még nagyobbat. De amikor eljön a nehéz óra, a számonkérés ideje, a nagyszájúak nemegyszer összeomlanak.
(részlet az MDF II. Országos Gyűlésén 1989. október 20-án tartott politikai beszámolójából.)
A magyar politika büszke lehet arra, hogy az alkotmányosság, a szabadság mindig szerves része volt a mi politikánknak. A magyar történelmi alkotmányosság nem ismerte az abszolút monarchiát. Ez a nép mindig csak szabadságban és alkotmányosságban kívánt és tudott élni. És ezt tudnia kell barátainknak és ellenfeleinknek egyaránt!
(részlet az MDF II. Országos Gyűlésén 1989. október 20-án tartott politikai beszámolójából.)
Tisztában kell lennünk azzal, hogy hol vannak a határok, és mit jelent számunkra az, amit mi úgy nevezünk, hogy „a demokratizálásért harcolunk, a demokratizálás a célunk és a demokratizálás folyamatában számítunk a világ segítségére”. Ez azt jelenti, hogy a demokratizálás mellett kül- és belpolitikai szempontból egyaránt a stabilitás a másik szó. Ha ebben az országban a demokratizálás, a demokratikus jogállam, a független magyar államiság nem párosul a politikai stabilitással, a politikai felelősséggel, és ha hagyjuk elharapózni a szabadosságot és hagyjuk az irrealitások mezejére tévedni ezt az országot, akkor a történelem felelőssége is a miénk lesz.
(részlet az MDF II. Országos Gyűlésén 1989. október 20-án tartott politikai beszámolójából.)
Tetszettek volna forradalmat csinálni!
– Ezzel a mondattal vágott vissza MDF-en belüli politikai ellenfeleinek, amikor azok elégedetlenkedtek a rendszerváltó reformok túlságosan puha mivolta miatt.
Magyarországon kétfajta lázadás van. Mert a fiatalok is olyanok, mint a felnőttek, hogy van köztük liberális, meg vannak nemzeti érzelműek. És a liberális fiatalok, azok a kormány ellen lázadnak láthatóan, illetve minden ellen, ami hatalom. És miután mi vagyunk kormányon tizen-egynéhány éve, hát így most éppen mi vagyunk a célkeresztben. A fiatalok egy másik része, ők a nemzeti gondolkodású fiatalok, ők is lázadnak, de ők a globális hálózatok, Soros-alapítvány, Brüsszel, általában az országot elnyomni akaró nemzetközi erők ellen. Tehát ne tévesszen meg bennünket, nem arról van szó, hogy a fiatalok egy része lázad, a másik meg nem, hanem az egyik része ez ellen, a másik része meg az ellen lázad. És azt hiszem, hogy amíg fiatalok lesznek a világon, ilyesmi mindig lesz.
A hatalomért való küzdelemnek van spirituális vetülete, a miniszterelnök a Karmelitában beszélt arról, és ez nekem nagyon tetszett, hogy az élő hit kiveszőben. Igaza van, hozzátette, hogy a saját sikere mégis az élő hitben rejlik. Megoldhatatlannak tűnő problémák felmerülése esetén is az élő hit segít neki abban, hogy valahogy mégis mindig minden összejöjjön. Nekem is jobban gurul az életem, amióta meditálok, gyakorlok. Persze lehet azt mondani, hogy meghülyültem.
Rájöttem, hogy Orbán mennyire ügyes, ez a csávó egyfolytában nyer, valamit nagyon jól csinál. Figyeltem a játékát, a stratégiáját. A jó és rossz harcát láttam a politikában, és miközben a buddhista főiskolára jártam, átalakult bennem a rossz fogalma.
A magyar néplélek működésével kéne valamit tenni. Mindenki a luxizáson van kiakadva. Megértem, hogy kiakadnak rajta, de nézzék meg, hogy a politikai elit körei hogyan néznek ki más országokban, hogyan működnek. Nem látnak majd csodákat. Nem mondom, hogy tetszik, de olyan jelenségről van szó, ami mindig és mindenhol lesz. Hogy mennyire sikerül féken tartani, az már más kérdés.
Bírom a miniszterelnököt, számos direktívában egyetértünk, sőt bizonyos dolgokban – idézőjelbe téve – szélsőségesebben szuverenitáspárti vagyok, mint Orbán Viktor. De ez nem jelenti azt, hogy nincsenek rendszerszintű kritikáim a mindenkori magyar berendezkedéssel szemben.
Módfelett érdekel Orbán Viktor karaktere, egyébként is izgat mint ember. Már jó ideje figyelem, mit és hogyan csinál, látom benne a víziót, a stratégiát és a nemzetjobbító szándékot.