A kommunizmus két nagy ellensége a valóság és az igazság. Ezekkel soha, sehol nem bírta és nem bírja felvenni a harcot, előttük mindig kapitulál.
Joe Biden? Hagyjuk már! Obama különleges volt, Trump is. Én is az vagyok. Amerikát különleges emberek kell, hogy vezessék. Bill Clinton? Ő is különleges volt. Joe Biden viszont egyáltalán nem az.
Amikor elnökké avattak, esküt kellett tennem Isten előtt, hogy a törvényeket és az alkotmányt betartom. De néha nem értettem egyet a törvénnyel, néha úgy éreztem a törvény ellentmondott keresztény hitemnek, és mégis a törvényt kellett követnem. És ezekben az esetekben megpróbáltam megváltoztatni a törvényt, hogy egyezzen meg a hitemmel.
Szerettem volna újraválasztatni magam, de a dolgok kedvezőtlen alakulása meggátolt ebben.
Az elnöki pozícióban arra láttam lehetőséget, hogy bizonyos jól definiálható, fontosnak tartott céljaimat megvalósítsam; már négy évvel a választások előtt eldöntöttem, hogy jelöltetni fogom magam, és a széles körű kampányban az egész családom támogatott.
Életem kilencven évéből négyet a Fehér Házban töltöttem, s ez az időszak természetesen politikai pályám csúcsa.
A törvény nem ott kezdődik, amikor meghozzák, hanem ott hogy hogyan hajtják végre.
Lehet reformokat végre is hajtani, de üres keret marad akkor, ha lelkileg meg nem tisztulunk.
Recesszió az, amikor a szomszédod elveszti az állását. Válság az, amikor te veszted az állásod. A fellendülés pedig az, amikor Jimmy Carter veszti el az állását.
Minél több hatalmat adunk a kormánynak, az annál korruptabb lesz. És ha felhatalmazzuk a kormányt, hogy vegye el a fegyvereinket, akkor ezzel feladjuk, hogy harcolni tudjunk a korrupt hatalom ellen.
Egy képviselő azzal vádolt, hogy 19. századi módon értelmezem a törvényességet és a rendet. Ez teljes tévedés. Én ugyanis 18. századi módon értelmezem ezeket. Ugyanis az alapító atyák abban a században tették világossá, hogy a törvénytisztelő polgárok biztonsága a kormány egyik legfontosabb gondja.
A kormány olyan, mint egy csecsemő. Egy anyagcsere-csatorna, amelynek egyik oldalán hatalmas étvágy, a másikon pedig teljes felelőtlenség van.
Ezt az országot nem simán kettévágták, inkább kettéfűrészelték, sőt, kettétrancsírozták. Ezután nincs mit meglepődni azon, hogy az embert berakják valamelyik politikai oldalra, és aszerint könyvelik el.
Ami papokban és politikusokban közös, az az, hogy iparszerűen hazudnak (sajtónyelven: iparszerűen űzik az „átverést”).
A politikus pályafutásában mintha hirtelen törés következne be, amint megválasztják hivatalába. E fordulat egyik oka talán az, hogy egyéni erkölcsi kódrendszerét – akaratától függetlenül – közösségire cseréli. Amellett a csúcsról egészen másképp festenek a dolgok, és egyetlen ember élete nagyon kicsinynek látszik. Amíg a politikus csak jelölt, látja az egyedi szenvedést; amint felért a csúcsra, mindez statisztikává válik.
A baloldaliság nekem szolidaritás az alul levőkkel, a szerencsétlenekkel, a nehéz sorsúakkal, azokkal, akiket félrelöknek az útból.
A nagy politikusok meséket szőnek, hogy inspirálják az embereket.
A politika olyan komoly tudomány vagy művészet, vagy a kettő egyvelege, amelyben nem szabad gyors véleményt alkotni. Nem foglalkoztam vele, nem is tanultam, nem is érdekelt soha, amennyit beszélgettem politikusokkal akár itthon, akár külföldön, arra jutottam, hogy ez egy másik műfaj. Amint ezt megértettem, még inkább távolodik az a gondolat, hogy ez egyáltalán érdekelhet-e. Egyszerűen egy teljesen más világ. A politikai karrier építése és fenntartása valójában komoly, kemény munka, és valljuk be, nem kevés színészi, előadói képességet is igényel.
