A magyar történelmi egyházak elkeserítő állapotban vannak, totálisan elkurvult szervezetek. Az egyébként nem volna baj, hogy politizálnak, csak hát ezeknek nem az az iránytű, hogy ki mennyit lop vagy hazudik, hanem hogy kitől remélhetnek több pénzt.
Fantasztikus dolog politikát csinálni. Fantasztikus. Fantasztikus egy országot vezetni.
Az nem reform, hogy a többiek változzanak meg. Az nem reform, hogy egyébként kiállunk és mondjuk a népnek a mantrát. Az a reform, hogy hajlandóak vagyunk mi is egy sor ponton átértékelni mindazt, amit eddig gondoltunk és tettünk.
Fel kellett volna mérnem, hogy vagy megalkuvásra kényszerülök, vagy bukásra. Az utóbbi következett be.
(A Horn-kormányban vállalt szerepéről)
Hosszú távon, konfliktusok nélkül nem tud töretlen fejődési pályán tartani egy világot az a gyakorlat, amely elszakítja egymástól a gazdaság működését és a politikai kereteket. Zsákutcába vezet, hogy szembemegyünk a globális világgazdasági fejlődéssel.
Az a feladatom, hogy az elkerülhetetlen, kedvezőtlen visszhanggal járó intézkedések közül a legkisebb rosszat sikerüljön kiválasztanom. Döntőnek érzem, hogy képesek legyünk a jövőben mindig igazat mondani a gazdaság helyzetéről, s hogy ne kergessünk hamis illúziókat.
(pénzügyminiszteri munkájáról 1989-ben)
A politikusnak nem magyarázni kell a világot, az a politológusok dolga. A politikusnak meg kell változtatni a világot.
Európa azért nem tud világpolitikai tényezővé válni, mert a saját háza táján sem tud rendet tartani.
Ha egy országra rákényszerítenek egy külpolitikát, amit nem akar, azt imperializmusnak kell nevezni.
A magyar ellenzéket vagy magyar baloldalt és a nemzeti oldalt nem az választja el hogy a magyarság előtt álló kérdésekre ki ad jobb választ, és erről vitatkozunk. Az a baj, hogy másképp képzeljük el az életet, nem csak a politikát, hanem a magyar életet.
A jómódú parasztok között igen erős a tendencia a kapitalizmus iránt. Ez a tendencia elburjánzik, ha a szövetkezetesítési mozgalom során, és még ezután is igen hosszú ideig csak a legcsekélyebb mértékben is elhanyagoljuk a politikai munkát a parasztok között.
Mi, kommunisták, sohasem rejtjük véka alá politikai állásfoglalásunkat. Jövőbeli, illetve maximális programunk az, hogy Kínát a szocializmusba és a kommunizmusba vezessük, ez biztos és kétségtelen. Pártunk neve és marxista világnézetünk félreérthetetlenül utal páratlanul fényes és ragyogó jövőnk magasztos eszményére.
A politika és a taktika a párt élete, a különböző szintű vezető elvtársaknak feltétlenül kell a legnagyobb figyelmet fordítaniuk ezekre, semmiképpen sem szabad ezeket elhanyagolniuk.
Ha forradalmat akarunk, forradalmi párttal kell rendelkeznünk. Forradalmi párt nélkül, mégpedig a marxizmus-leninizmus forradalmi elméletére és forradalmi stílusára épült forradalmi párt nélkül nem lehet a munkásosztályt és a széles néptömegeket az imperializmus és lakájai ellen győzelemre vezetni.
Az ügyünket vezérlő központi erő a Kínai Kommunista Párt. A gondolkodásunkat irányító elméleti alap a marxizmus-leninizmus.
A választás akkor és csak akkor hű tükre a népakaratnak, ha az szabad és tisztességes. Azaz ha a versengő gondolatok, eszmék egyenlő feltételek között jutnak el a választókhoz, akik szabad, nyílt vitában alakíthatják véleményüket, végül választhatnak a különböző politikai ajánlatok közül.
Ha bekerülök a parlamentbe, valószínűleg ki fogok osztani jó pár atyai pofont.
Politikailag nem vagyok tényező, mint ahogy műsorvezetőként sem voltam tényező korábban, mégis a legjobb műsorvezetővé váltam. Nagyon jó vezetői vénám van, és ennek az országnak nem pártokra, miniszterekre és miniszterelnökre, hanem egy vezetőre van szüksége, aki egyenértékű a néppel, egy meghosszabbított kéz.
Ha valaki barátságra meg szerelemre vágyik, azt ne a koalícióban keresse!
