1205 idézet
Az első és legfontosabb célom az életben, hogy közel maradjak a lélekhez. Minden más megoldódik magától… ebben szintén biztos vagyok. A legfőbb spirituális törekvésem pedig az, hogy megmaradjak a pillanatban. Ne próbáljak a jövőbe látni, ne keseregjek régi hibák miatt, és hogy átérezzem a jelenben rejlő hatalmas erőt. Ez, barátaim, a boldogság titka.
Rengeteg nőt láttam (magamat is beleértve), akik mindenáron romantikára ácsingóznak, és azt képzelik, hogy egy másik ember teheti teljessé az életünket. Ha jól meggondoljuk, nem eszement elképzelés ez? Hiszen mi magunk hiánytalan egészet alkotunk. És amennyiben űrt érzünk magunkban, egyedül nekünk kell megtöltenünk szeretettel megsebzett szívünket.
Amit nem akarsz, hogy megtörténjen veled, azt ne érezd át, hogy megtörtént. Ez a teljes és boldog élet törvénye. Minden más csak hozzáfűzött magyarázat.
Nem szeretek a múltban élni. Nem gyűjtök emléktárgyakat, a filmjeim fotóit, plakátjait, napi diszpót, semmit. Ami véget ér, véget ér. Ne rágódj rajta, lépj tovább.
A változás, amit keresünk, soha nem „odakint”, hanem bent, önmagunkban van.
A változás mindenki számára remek önismereti utazás.
Az egyedüllét nem árt senkinek. Az egyedüllét nem ront meg senkit. Nem azért. Hanem, mert az embereket, a többit, érted, Iván? A többit elrontotta már az, hogy nem voltak soha egyedül. Hogy nem voltak eleget egyedül, és nem tanulhattak meg olyan dolgokat, amiket az erdő meg az egyedüllét tanít.
Minden embernek van egy csillaga, csakhogy azt a csillagot nem az égen kell keresni, gyermek, hanem a szívedben.
Légy jól nevelt. Igyekezz hozzánevelni magadat az emberek közelségéhez. Csak a neveletlen emberről lehet tudni, hogy mikor van rossz kedve. Fegyelmezd magad. Senkit sem érdekel, hogy milyen hangulattal ébredtél föl reggel és egyedül csak a fogorvosodra tartozik, hogy fáj-e a fogad, vagy sem. Ha okvetlenül érzed, hogy kellemetlenségeket kell mondanod, mert jólneveltséged gyöngébb, mint hangulataid: bújj el valami félreeső helyre és írd le egy papírra mindazt, amit megmondanál. Tedd el, és másnap olvasd el megint. Egy hétig olvassad el minden nap és a hét végén olvassad föl barátaidnak is. Azok nevetni fognak rajta. Te pedig a szégyenkezés által emberré neveled magad.
Gyermekkorunkban úgy tanuljuk, hogy ki vagyunk téve a külső körülményeknek, amit majd megold a fölöttünk lévő bármi. Az erő. A hatalom. Ugyanakkor ez nem így van. Mindez bennünk van. Csak egyszerűen önmagunkat kell jobban megismernünk.
Minél többet tudok meg magamról, és az engem körülvevő világról, annál inkább rájövök, hogy még semmit nem tudok.
Amit feláldozunk, az a miénk. Amibe görcsösen kapaszkodunk, azt elveszítjük.
A félelem, a megismerés bizonyos fokozatán túl, valóban fölösleges teher, amelyet le kell vetni, hogy a lélek fölszárnyalhasson. Addig azonban szükséges nehezék. Aki súlytalan belül, azt minden ösztönszélroham elsodorhatja.
Van egy sav, amely az aranyat különválasztja a salaktól. Az emberi lélekben kételynek hívják.
Az emberek manapság imádnak ítélkezni, és kihangsúlyozni a hibákat. Pedig az határoz meg minket a leginkább, hogy miként cselekszünk a hibáink után.
Egész életemben nagyon egyedül éreztem magam. Egyedül nőttem fel gyerekként, és ez csak a közelmúltban változott meg, mióta jobban magamhoz ölelem a családom és a barátaim. Akárcsak Rilke vagy Einstein, az ember képes azzal a paradoxonnal élni, hogy egyszerre cipel mázsás fájdalmat és valódi örömet. Ez az érettség, ez a növekedés.
Csak mert nyugodt vagyok, még lehetek könyörtelen is. Ez nem zárja ki azt, hogy közben rendes ember maradjak.
