Nincs pénzed? Nincs időd? Tegyél ellene! Ismerd fel, mit művel veled ez a kor, ez a társadalom! Terhel téged, és ész nélkül pusztítja a jövőt. Lázadj! Valósítsd meg önmagad, törekedj az egyszerűbb teljességre!
Csodálatos, hogy amikor nem vagy a saját utadon, mekkora pofonokat kapsz.
Egyre világosabban látom és tudom, hogyan készített fel az életem minden egyes nagy törése, szenvedése, hogy be tudjam tölteni a célomat. Ha kitértem, el kellett buknom. Miközben sirattam azt, ami elveszett, jött az új. Követhetem az egyes állomásokat és kereszteződéseket. Idáig jutottam a keresésben és megértésben. És ha az életedet átnézted és megértetted – legalábbis azt hiszed – akkor el tudod engedni. A múltat – és a jelent.
Hibát követ el, aki arra vágyik, hogy megértsék, mielőtt még megfejtette volna önmagát a saját szemében.
Ha elkezdesz odafigyelni, hogy a gondolataid hogyan hatnak a testedre, sokkal jobban tudatosítani fogod magadban, hogy mire gondolsz.
Amit öntudatlanul közölsz magaddal, abból alakul ki az, amit tudatosan hiszel magadról.
Az önszeretetet én úgy határozom meg, mint azt a helyet, ahová akkor érkezünk meg, ha minden mást elengedtünk. Egy interjúban nemrég megkérdezték tőlem, szeretem-e azt, akivé váltam. Azt válaszoltam, hogy nem hinném, hogy bárkivé váltam volna, csak elengedtem mindent, ami visszatartott attól, hogy az legyek, aki valójában vagyok.
Ha öt percig panaszkodsz, akkor csupán elvesztegettél öt percet az életedből. Ha viszont nem hagyod abba a panaszkodást, nemsokára olyan sivár anyagi körülmények között fogod találni magad, ahol majd az önsajnálat porában fuldokolhatsz.
Járd mindig a saját utad, és ezen az úton számodra fontos emberekkel fogsz találkozni.
Engem arra tanítottak, hogy soha ne sajnáld magad, mert az önsajnálattól lehet a legjobban szenvedni.
Önmagunk ünneplése és bátorítása valahogy mindig kimarad. Sőt magunkkal épp az ellenkezőjét műveljük. Szidjuk magunkat. A tükörbe nézve ízekre szedjük és megkritizáljuk minden egyes porcikánkat. Romboljuk a saját önbizalmunkat, a céljainkról és az álmainkról pedig lebeszéljük magunkat. Másokért kezünket-lábunkat törjük – önmagunkért a kisujjunkat sem mozdítjuk.
Ezt teszi az elménk, amikor a problémákra fókuszálunk: felnagyítja őket. Minél jobban aggódtam, annál bizonytalanabbnak és túlterheltebbnek éreztem magam. Minél többet gondolkodtam, annál nagyobb bénultságot éreztem magamban.
Minden alkalommal te tartod vissza saját magad attól, hogy változtass.
Ha élsz, de elfogadod lényed azon oldalait is, amelyeket legszívesebben letagadnál, akkor a most elfojtott részeid a felszínre fognak törni. Lehet, hogy nem lesz kellemes, meglehet, hogy a legszívesebben üvöltve fordulnál el saját magadtól, de ha bátran kitartasz, akkor a mélyből felszabaduló szörnyek előbb elvakulnak tudatos figyelmed fényében, utóbb megfürdenek benne, levetik eltorzult formájukat, és erejükkel valódi szabadságot, boldogságot adnak neked s az összes körülötted élőnek.
Ha kíváncsi vagy, mi is a szerelem, ha kíváncsi vagy, mit is jelent valójában nőnek és férfinak lenni, ha tudni akarod, miért vagy épp miért nem működnek a házasságok, meg kell értened a személyiséged és az általad boldogságnak nevezett érzés kialakulását. Az már csak hab a tortán, hogy ha tisztába kerülsz az egód „boldogságteremtő” mechanizmusával, el fog oszlani a lelkedben és a magánéletedben forrongó zűrzavar.
Sok ember vágyik arra, hogy meglássa önmaga valódi arcát, de még több nem mer belenézni a tiszta tükörbe. Vagy ha mégis, félelmében inkább homokba dugja a fejét, haragjában eltorzítja és megmagyarázza a látottakat, vagy dühében összetöri a tükröt.
Nem az a tapasztalat, amit átélsz, hanem amit közben érzel.
Nincs szükséged senkire, hogy megmondja, hogy te ki vagy, mi vagy. Te az vagy, aki vagy.