1129 idézet
Elég bátornak kell lennünk ahhoz, hogy vállaljuk önmagunkat, a saját utunkat, amibe sokszor beletörhet a bicskánk, és amiért kinevethetnek, kritizálhatnak minket. Ám ha az ember vállalja ennek a kockázatát, és mer sebezhető lenni, akkor sokkal felszabadultabb lehet, mint ha az ettől való rettegés miatt kétségbeesetten próbálna mindig mindenkinek megfelelni.
A vereséget mindig belül szenvedjük el, ugyanis az nem vereség, ha valami nem sikerül, csak az, ha ettől megtörünk és nem próbálkozunk tovább.
Az igazi kérdés, amit fel kell tenned magadnak, nem az, hogy ki a felelős azért, hogy így alakult eddig az életed, hanem hogy akarod-e így leélni a hátralevő időt is.
A legjobb, ha az elménket és az energiánkat a jelen pillanatban tartjuk, ahelyett, hogy szokásunk szerint rengeteget gondolkodnánk, mert ez azonnal kivesz bennünket a jelen pillanatból, és visszavisz minket a programjainkba. Amikor a jelen pillanatban vagyunk, akkor a szívünkben vagyunk. Ez nem jelenti azt, hogy minden tökéletes, azt azonban igen, hogy nem terrorizáljuk magunkat, mert a valódi problémák pontosan ebből származnak. Amikor tönkretesszük magunkat azáltal, hogy félünk és áldozatnak érezzük magunkat, akkor a tudatalatti programjaink futnak, és mi egyáltalán nem irányítjuk az életünket.
Az ismétlődő gondolatokból azonnal rájöhetünk, hogy egy újra és újra lejátszódó programmal van dolgunk. Ez lehetne a vészjelzés, ami figyelmeztet bennünket arra, hogy „Ez egy program.” Felébreszthet bennünket, ha meghalljuk. Amikor ismétlődő gondolataink vannak, akkor egy lemezt játszunk le. És abban a pillanatban, amikor erre rájövünk, abbahagyhatjuk a lemez lejátszását. Ezennel visszavesszük az irányítást. És választhatjuk azt, hogy valami mást játszunk le. Ha azonban nem teszünk valamit abban a pillanatban, hogy visszavegyük az irányítást, akkor visszatérünk az alapértelmezett lemezhez, és továbbra is azt játsszuk le újra és újra …, és higgy nekem, semmivel sem lesz jobb attól, hogy újra és újra lejátsszuk!
Az első és legfontosabb célom az életben, hogy közel maradjak a lélekhez. Minden más megoldódik magától… ebben szintén biztos vagyok. A legfőbb spirituális törekvésem pedig az, hogy megmaradjak a pillanatban. Ne próbáljak a jövőbe látni, ne keseregjek régi hibák miatt, és hogy átérezzem a jelenben rejlő hatalmas erőt. Ez, barátaim, a boldogság titka.
Rengeteg nőt láttam (magamat is beleértve), akik mindenáron romantikára ácsingóznak, és azt képzelik, hogy egy másik ember teheti teljessé az életünket. Ha jól meggondoljuk, nem eszement elképzelés ez? Hiszen mi magunk hiánytalan egészet alkotunk. És amennyiben űrt érzünk magunkban, egyedül nekünk kell megtöltenünk szeretettel megsebzett szívünket.
Amit nem akarsz, hogy megtörténjen veled, azt ne érezd át, hogy megtörtént. Ez a teljes és boldog élet törvénye. Minden más csak hozzáfűzött magyarázat.
Nem szeretek a múltban élni. Nem gyűjtök emléktárgyakat, a filmjeim fotóit, plakátjait, napi diszpót, semmit. Ami véget ér, véget ér. Ne rágódj rajta, lépj tovább.
A változás, amit keresünk, soha nem „odakint”, hanem bent, önmagunkban van.
A változás mindenki számára remek önismereti utazás.
Az egyedüllét nem árt senkinek. Az egyedüllét nem ront meg senkit. Nem azért. Hanem, mert az embereket, a többit, érted, Iván? A többit elrontotta már az, hogy nem voltak soha egyedül. Hogy nem voltak eleget egyedül, és nem tanulhattak meg olyan dolgokat, amiket az erdő meg az egyedüllét tanít.
Minden embernek van egy csillaga, csakhogy azt a csillagot nem az égen kell keresni, gyermek, hanem a szívedben.
Légy jól nevelt. Igyekezz hozzánevelni magadat az emberek közelségéhez. Csak a neveletlen emberről lehet tudni, hogy mikor van rossz kedve. Fegyelmezd magad. Senkit sem érdekel, hogy milyen hangulattal ébredtél föl reggel és egyedül csak a fogorvosodra tartozik, hogy fáj-e a fogad, vagy sem. Ha okvetlenül érzed, hogy kellemetlenségeket kell mondanod, mert jólneveltséged gyöngébb, mint hangulataid: bújj el valami félreeső helyre és írd le egy papírra mindazt, amit megmondanál. Tedd el, és másnap olvasd el megint. Egy hétig olvassad el minden nap és a hét végén olvassad föl barátaidnak is. Azok nevetni fognak rajta. Te pedig a szégyenkezés által emberré neveled magad.
Gyermekkorunkban úgy tanuljuk, hogy ki vagyunk téve a külső körülményeknek, amit majd megold a fölöttünk lévő bármi. Az erő. A hatalom. Ugyanakkor ez nem így van. Mindez bennünk van. Csak egyszerűen önmagunkat kell jobban megismernünk.
Minél többet tudok meg magamról, és az engem körülvevő világról, annál inkább rájövök, hogy még semmit nem tudok.
Amit feláldozunk, az a miénk. Amibe görcsösen kapaszkodunk, azt elveszítjük.
